Az elso szerelem tenyleg sohasem mulik el?

Meg tavaly szeptemberben estem bele az uj osztalytarsamba elso latasra.Mar akkor is tudntam,hogy nem lesz belole semmi,de megis,mar akkor boldog voltam ha lattam ot.Aztan egyszer csak elkezdett megvaltozni minden,megkevesbe vett eszre,es egyszeruen egy olyan valaki lett,aki ha nem o lett volna,akkor mar egyenesen taszitott volna.De ettol meg ugyanugy szerettem,csak mar nem eppen voltam boldog,aztan jott a nyar,es mire visszamentunk a suliba,mar teljesen mas valaki volt mint egy evvel azelott,de en ugyanugy ereztem iranta.Meg tavaly nehanyszor mintha ugy tunt volna ,hogy lehet,hogy erdeklem,de ez is valtozott,bunko lett,ha nem is konkretan velem.Kb mar minden nap sirtam,es szenvedtem az egesztol.aztan egyszer csak elegem lett,es el akartam neki mondani,hogy szeretem,de arra se volt hajlando,hogy odajojjon,osszesen 5x szoltam neki,meg mar a haverja is aztan meg odajott,hogy na mi van,es akkor mar egy szot se birtam kinyogni.ez kb egy honapja volt,azota sulit valtottam(nem miatta) neki azota lett csaja.de ha ragondolok meg mindig ramjon a sirhatnek... Miert van ez igy?