Ha a párodék szüleinél 35 éve volt utoljára festve, tapétázva, akkor erről mi a véleményed?

Karácsonyi, szülinapi, akármilyen ajándék lehet a szobafestés a részetekről. Nem magyarázni kell, hanem odamenni, kipakolni, kifesteni, majd visszapakolni. 35 év enyhe túlzás, de ha erre a próbálkozásra is ellenállás a szitu, akkor el kell engedni. Ha nekik így jó, hát egészségükre.

Én nem gondolnám, hogy a "gyerek" a hibás ezért a helyzetért, ha alapvetően a kettőnk otthonában igényes, akkor nem ítélném őt el emiatt. Valószínű a szülőket sem. Lehet ez valamilyen beteges ragaszkodási hülyeség is, nem feltétlenül igénytelenség.

Anyukám tipikus gyűjtögető. 20 éve halmoz fel minden emléket, vagy akármit, ami jó lehet még valamire. Porfogókat ezért direkt nem kap már legalább 15 éve. Sajnos én is megörököltem ezt, de vannak selejtező hullámaim azért, amikor semmiért nem kár. 4 éve hazamentem és meguntam, hogy az egykori szobámat lepi a por. Fogtam két dobozt, az egyikbe a mentendő tárgyakat tettem, a másikba a kidobandót. Rengeteg cuccot kiselejteztem, kitakarítottam, teljesen esztétikus lett az egykori kacatos gyerekszobám, ami azért maradt olyan, mert azt mondta anyu, ő semmihez nem nyúl, ez így a miénk. Miután látta milyen szép rend lett és járt nálunk is (a mi lakásunk elég minimalista, letisztult), valahogy ő is megtáltosodott. Nem mondom, hogy egyedül legyűrte, ott kellett állni mellette eleinte és segíteni őt, hogy az is kuka, az is kuka, az is kuka... De egy idő után ráérzett és rájött, hogy nem tárgyakba kell kapaszkodni. Szép lassan rend lesz a házukban és én marha büszke vagyok rá, amiért képes volt elindulni a javulás útján!

Próbáljátok meg ti is először a párod szobát rendbe rakni. Talán ha látják a szülők, hogy nem is olyan vészes ez, akkor mehet a többi is.