Melyikünk az önző a kapcsolatban? Párom (38F) vagy én (24N) ? Gyerekes lenne a felfogásom? Szeretnék tudni én is költeni magamra, szèp ruhàkat venni, különfèle hobbikról fantàziàlok,de sajnos mind drága számomra.

Sokféle hozzászólás jött, nálam ez így fest.

Párom mindvégig +100-150e el keresett többet és keres most is.

Költekezési szokásaink a kapcsolat alatt:

-Voltunk külön kasszán, oda vissza hívás alapon.

-Közös kasszán mindent megosztva (hó végi összegzés/2)

-Külön kassza-> 3hónap után álltunk át külön kasszára és megbeszélés alapján fizetésre, mert különböző a költekezési szokásunk!

Abban hiszek, hogy Önállóan is talpon kell maradni, és ha a másik elmegy, akkor ne ess a földre!. Olyan dolgokat ne vásárolj különösen állandó költségűt amit nem engedhetsz meg. pl autó, előfizetések stb (fizessétek felesbe hiszen mindketten használjátok)

/Mellesleg az autó nem csak benzint eszik és megvenned sem kellett. Javítási/fenntartási költsége hellyel közzel ugyanannyi mint a benzin csak nem tűnik fel.. mert időszakos költségek./

Stabilabb együtt, és egyikünk se jár rosszul ebben a kapcsolatban, jót szeretnék neki ahogy magamnak is.

Az a gondolatmenet hogy minden közösbe, óriási felelőtlenségnek tartom, magam tapasztaltam. Az egyik fél akarata ellenére túlköltekezik, míg a másik olyan dolgokat enged meg magának amit önállóan nem biztos.

Vásárlás így megy nálunk:

Most kell, és mindenre szükség van! (meglátom, eszembe jut mit főzzek, változó elemek, nem feltétlen akkor használjuk fel stb)

Vs

Tervezzük meg mi kell és azt vegyük, és akkor, Bizonyára ismerős egyeseknek hogy ez utóbbi valami "idili képben működhet":

-Vegyünk inkább dobozos jégkrémet, mert olcsóbb és később is eszünk, story ott megfeneklik hogy a gyerek felzabálja kérdés nélkül.

Más dolgok is eltűnnek a hűtőből.

Megveszünk valamit mert most olcsó, de semmi Garancia arra ahogy lesz akkor amikorra gondoltuk hogy legyen.

Ti még csak ketten vagytok..

Emiatt kiábrándultam abból hogy felezzük a költségeket.

Beleegyezésem nélkül megy el a pénzem. pl megveszem a ketchupot és 8.at sem tudom felhasználni mert akkor NINCS már...

Minél többet dobsz be, annál többet buksz hóról hóra!

Nem a partneremtől sajnálom, hanem a megtakarítás így nem megtakarítás, a felhasználás nem gazdaságos és átláthatatlan is. => kontrolálhatatlan/javíthatatlan.

Ha valamit szeretnék neki venni, meghívni, megteszem.

Beleegyezés nélkül semmi foszlány dolgokra égessük el a pénzt nem okés.

Éltünk közösből kb havi 3-400ból, és covid alatt havi 600ból

Életkörülményeink nem emelkedtek, költségeink Igen!

Minden bevásárlásnál csak +8-20e ft közös költség minusz keletkezik másik félnek az havonta nem túlzással 60-100e, legszebb benne a kiszámíthatatlanság és áttekinthetetlenség.

Hiszen van egy végösszeg hó végén és azt osszuk kettővel. Így 50-50% nem?

=> azt jelenti mindegy mit veszel, tudod hogy csak felét kell fizetni!

Azt jelenti hogy olyan dolgokat is megengedsz magadnak amit egyébként Nem tudnál! = nem számít most megtehetem.

-Azt jelenti hogy a másik hiába spórol akkor is fizet extrát ha nem akar!

-Azt jelenti hogy amíg az egyik túlköltekezését visszacsatolná az élet hogy nem telik rá, így mesterségesen telik rá és nem bukik ki a hiba.

(tipikus eset, autófenntartás, benzinköltséggel való számolása, szerintem túl drága az autó, párom ragaszkodik hozzá így van. Közös megegyezés)

Nem értek egyet azzal hogy aki 200at keres az költsön akár 400at vagy többet.

200at keresel élj 200ból és dolgozz vagy tanulj hogy többet keress.

Ha van lehetősége alkalmazni, beajánlani jobb helyre OK

Közöskasszát ki felügyeli? Költekezés rész megy mindenkinek jól, megtakarítás a pénz nem elköltéséről vagy pénz megfialásához már nem annyira értünk.

Ha a srác felügyeli, ott katarzis lesz minden költésnél, Ismerem.

-Megcsinálhatom én is a bevásárlást ahogy gondolom

Valaki mondja meg mivel jobb ha Én viszem ezt a prímet és Azt kell venni amit a párom gondol és akkor amikor gondolja vagy látja?!

Javaslom

Azokon a programokon vegyél részt amit szeretsz és szeretnél!

Nem kell önfeláldozósdit játszani, és alárendelni, önsajnálkózni.

Neki se okozol örömet ha kényszerből teszed.

Költségeid a határaidon belül legyenek.

Egyezzetek meg olyanokban amit a Férfi áll, felesben/teljesen attól legyen elismerve Férfiként!

Legyen meg a határvonal ami a te feladatköröd és te rendezed a költségeid. Nem azért teszel meg valamit mert kivagy tartva, a legtöbb NŐ nem vágyik erre, mert önbecsülése értékesebb mint egy bélyegzés rá nézve!

Megértem hogy rosszul esik neked az hogy 200e vs 1500e, nem hiszem hogy az a módja a szintlépésnek hogy lemond az állandó bevételéről és táplálja benned azt nyugodtan élj úgy mintha 600at vagy 800at keresnél.

Ráadásul ha kiépül így a komfortzónád ami azt jelenti hogy 400alatt már nem tudsz szülők vagy a párod nélkül Önállóan élni, az depresszióhoz is vezethet rövid távon is.

Épp azzal gondozza a sorod hogy nem ringat idili élethelyzetbe, amit nem tudsz fenntartani azt sem most sem később nem tudsz megengedni magadnak.

Megszokott komfortból sokkal nehezebb visszább nyesni!

Ajánlom figyelmetekbe az alábbi könyvet:

Alexander von Schönburg - Pénz nélkül gazdagon

Mókás ahogy egyfelől levezeti a luxust és a hétköznapi dolgokat, tanulságos mennyire elvitte az egészet a fogyasztói társadalmunk.

[link]

Megkérdezhetem, hogy mi a közös jövőképetek?

Terveztek esetleg valaha házasságot, közös gyereket, gyerekeket?

51-es vagyok, Áruljátok el mivel jobb a helyzet ha nem tudjátok mennyit keres a Férfi?

Teszem aztmondja ő is 200at keres, de vannak dolgok amiket megengedhet extrába mert a szülei fizetik? ;)

Van programmozó haverom aki 20-30as nőkből kerít párt magának, valahol nála is összekeverik a Nők azt hogy az ő fizetése nem az Ő fizetésük.

osztjátok az észt, igazából a Közös emlékekért vagyunk együtt, számtalan leheetőség van előttük ha igazatok van ha sem.

Teljes jogos, hogy a rezsi felét fizesd. A telefon számla, biztosításod magadnak stb. Ha egyedül kellene megélned akkor ezeket ki fizetné? Sokkal rosszabbul élnél.

Az igazságos lenne, ha Te minden pénzed magadra költenéd, az Ő pénze meg közös lenne? Az most lényegtelen , hogy Ő többet keres. Ha ő is annyit keresne , mint Te akkor is felháborodnál mert be kell fizetned? Ha ő nem lesz, ne adj isten beteg lesz hosszan vagy valami, akkor hogyan boldogulsz?

Nem tudsz megállnia saját lábadon, vagy anyuék álltak mögötted, vagy egy pasi,de teljesen egyedül még nem boldogultál, hiába dolgoztál akár több helyen is, suli mellett is.

57-es, mit tehet akkor ha a férfi valami luxuslakóparkban lakik ahol sokkal magasabb a rezsi vagy egy nagy lakásban?

Hiába keres a kérdező 200 ezret ha a pasi életszínvonala ennél sokkal többet kíván nem tud felezni.

Összegezve

Nők egyöntetűen azt mondják, osszon meg minden yolo most vagy takarodjon. Válás esetén pedig visszaáll arra a szintre amit meg tud adni magának a Nő.

Férfiak nézőpontja pedig azt mondja, Oké egy határig, Oké kontrolláltan.

Mindkét út Oké amennyiben mindketten ugyanazon állásponton vagytok.

2. is fenntartható, mert minden kapcsolatban vannak összecsiszolódásos időszakok, nézeteltérésekkel... még gyerkőcök nincsenek is pedig az aztán az igazi kiéleződés.