Miért jönnek be a szomorú lányok/nők?

Én a mosolygó nőkkel nem tudok mit kezdeni. Talán azért, mert a mosolyuk 90%-ban álszent, erőltetett. Csak azért mosolyognak, mert úgy tanulták, hogy az a szimpátia jele. De aki egyszer rájön, mi a különbség az őszinte mosoly, és a mondvacsinált közt, annak (nekem) egy életre elmegy a kedve a mosolygás intézményétől. Bármilyen más őszinte reakció sokkal többet ér. Például a szomorúság, na az legalább őszinte a legtöbb esetben. Egy szomorú nő nekem azonnal megtetszik, legszívesebben egész nap vele lennék. Vajon bunkóság az, ha engem más szomorúsága ennyire magával ragad?