Egy párkapcsolati tanácsadótól olvastam a neten,hogy az a hosszú párkapcsolat titka,hogy sok mindent elnézel a másiknak. Van ebben valami igazság?

Ez valami OKJ-s gardrobkócs tanácsa?

Tudod én már olvastam olyat is a neten hogy a föld lapos. Mégsem hittem el.....

Az a baj a pszichológiával és annak ágaival, hogy sokkal kevésbé ellenőrizhető, hogy egy szakember jól végzi e a munkáját.

Pl egy programozónál vagy működik a program, vagy nem, ügyvédnél vagy meg tudod védeni az ügyfeleket, vagy nem, stb.

De egy pszichológusnál eleve elég nehezen megítélhető, hogy meggyógyult e a páciens, mert az az illető saját belső érzéseitől függ, ami nem egy objektív dolog. Ráadásul egy pszichológusnak nincs úgymond szakmai története, mert persze nem lehet megosztani, hogy "Kovács Józsefet kigyógyítottam a borderlineból", vagy akármi.

És ez azért nagy baj mert sok a nem túl jó szakember, akik nem igazán tudnak segíteni.

Én csak azt mondom, hogy a sors mentsen meg az ilyen "tanácsadóktól". A legtöbb ilyen "tanácsadó", mindegy, hogy milyen területen "dolgozik", általában nem tud tanácsot adni. Szakmai hátterük, ha van is, akkor nem több, mint amit pár szakmai folyóirat elolvasásából le tud szűrni az ember. Maradjunk csak a párkapcsolati "tanácsadóknál". (Bár személy szerint a "pénzügyi tanácsadókról" is tudnék szépeket mesélni.) Ahhoz, hogy valaki valóban tanácsot tudjon adni, a minimum, hogy legyen szakmai előismerete, és képes legyen a helyzetet átlátni. A legtöbb "tanácsadó" ezzel ellentétben vesz egy lecsupaszított, kisarkított helyzetet, ráhúz valami sablonos állítást, és azt tálalja "tanácsként". Ezzel a legnagyobb baj az, hogy ha a valódi helyzet nem egyezik azzal a sablonnal, ami alapján a "tanácsadó" a javaslatát felállította, akkor az lényegében használhatatlan, sőt, sokszor káros is.

Ráadásul ez a "tanács" durván a "nesze semmi, fogd meg jól" kategóriája, és emellett sokszor - megkockáztatom, hogy az esetek bő többségében - kifejezetten káros tanács. Miért? Mert a konfliktusok is ezernyi félék lehetnek, és míg van köztük olyan, amit simán el lehet nézni, vannak olyasmik, amik elnézése saját magunk érdekének a feladásával egyenlő. A konfliktusokat megoldani kell, és nem elnézni. Aki mindent elnéz, abból többségében egy elnyomott, szolgalelkű szereplő lesz, akinek minden döntése a másiktól függ. Igen, lehet, hogy ezzel még egy teljesen működésképtelen párkapcsolatot is hosszú idejűvé lehet tenni, de megéri?? Mi a frászfenét ér az, ha hosszú ideig lesz boldogtalan az ember?

Volt nekem (F) egy olyan kapcsolatom, ahol tényleg rengeteg volt a vita, nézeteltérés, gyakorlatilag alig volt, amiben egyetértettünk. Ennek már lassan 10 éve. Összesen 2 hónapig voltunk együtt, utána jobbnak láttam, ha inkább a saját utamat járom. Ha most ezen "tanácsadóra" hallgattam volna, jó eséllyel még mindig együtt lennénk. Csak épp értelme nem lenne, mert minden bizonnyal én már rég kikészültem volna, de ha nem is, az 100%, hogy nem lennék boldog. Most lekopogom, van egy hosszú ideje tartó, stabil, boldog párkapcsolatom. Ami szintén nem lenne, ha akkor amellett a hölgy mellett maradok akkor is, ha egyszerűen már nem éreztem jól magam. Maga az idő még nem jelent semmit. Sokkal fontosabb a kapcsolat minősége.

"A cikkben kitértek arra is, hogy nem jó dolog belekötni abba,hogy a wc ülőke nincs lehajtja, a fogkrém középről van nyomva, stb.."

Ezek megint sablonos puffogtatások, amik valahol működnek, valahol nem. Egy ember életét nagyon meg tudják keseríteni az apró bosszúságok. Lehet persze úgy hozzáállni, hogy semmit nem teszünk szóvá, és mindent eltűrünk, de annak az lesz az eredménye, hogy a saját kapcsolatunkban elnyomottnak érezzük magunkat, vagy egyszerűen csak folyamatosan zavarnak az apró bosszúságok.

Sokkal bölcsebb dolog kommunikálni, és a konfliktusokat kezelni ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnénk őket. Sőt, igazából amit ez a "tanácsadó" javasol, az a lehető legrosszabb. Sokkal konstruktívabb megoldás az, ha a két fél közös erővel megpróbálja megbeszélni, megoldani a problémát. Mert lehet, hogy ami az egyik félnek zavaró, az a másiknak irreleváns. Mert lehet, hogy sok esetben egy kis konstruktív kommunikációval lehet találni olyan megoldást, ami mindkét félnek megnyugtató, vagy legalábbis bőven a tűréshatáron belül van. Lehet, hogy egy beszélgetéssel a kapcsolat sokkal inkább kölcsönössé tehető, mint ha folyamatosan csak hagynánk a másiknak, hogy zavaróan viselkedjen.

Nyilván vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet megoldani úgy, hogy az mindkét félnek jó legyen. Van, hogy mérlegelni kell, hogy egy kapcsolatot érdemes-e fenntartani. Én is már kerültem közel olyan hölgyhöz, akivel lehet, hogy amúgy veszettül bejöttünk egymásnak, de annyira eltérő életstílusunk, és igényeink voltak, hogy pokollá tettük volna egymás életét. Konkrétan ott is ez a rend-kérdés okozta a problémát, de nagyon durva mértékben. Aztán hagytuk is a fenébe az egészet. Nem lett volna értelme. Engem rémesen zavart volna az, hogy már azért balhézik, hogy a papucsomat nem mértani pontossággal, párhuzamosan teszem le. Vagy az, hogy ha viszek be a szobába magamnak inni, akkor ivás után nem viszem ki azonnal a poharat. Ez olyan helyzet, ahol nem volt jó megoldás, vagy az egyikünk feladja az életstílusát, aminek következtében kétséges, hogy jól érezte volna magát a mindennapokban, vagy ment volna a napi szintű ordibálás. Inkább hagytuk egymást. És milyen jól döntöttünk! Most neki is van egy neki megfelelő pasija, meg nekem is van egy barátnőm, akinek a hozzáállása szinte 100%-ban egyezik az enyémmel.

Belenyugvás, és a problémák szőnyeeg alá söprése helyett inkább a problémák megoldására kell törekedni. A többségüket ugyanis "fájdalom nélkül" orvosolni lehet, ha meg olyan a probléma természete, ami nem oldható meg úgy, hogy az mindkét félnek jó legyen, akkor el kell gondolkodni, hogy mennyi kompromisszumot ér meg egy kapcsolat? Tudom, hogy érzelmi dolgok felett nehéz logikusan dönteni, de ha már valahol nem boldog az ember, ott már el kell gondolkozni azon, hogy tényleg megéri? Egy kapcsolatnak nem az lenne a lényege, hogy két ember kölcsönösen boldog legyen egymás mellett?

Is-is.

Ezt te érzed, te tudod eldönteni, hogy mi az, ami neked elfogadható, és mi nem. Sokszor ilyeneket bukik ki, hogy ti nem illetek össze. Lehet, hogy 10 másik párnál nem okoz konfliktust, de nálatok igen.

Abban van igazság, hogy ha az első nézeteltérésnél szakítasz, akkor sose lesz hosszú párkapcsolatod. Nagymamám mondta mindig, hogy a hosszú házasság titka, hogy nem kell elválni. Aztán belegondoltam, hogy ez mennyi mindent jelentett az ő életükben. Ők is elválhatrak volna egy tucatszor. De mindig úgy döntöttek, hogy megoldják, együtt maradnak. Ilyen hullámvölgyek meg minden házasságban vannak. A te döntésed, hogy bedobod-e törölközőt.