Mennyire normális ez egy kapcsolatban akár az Ő,akár az én részemről?

"gyakorlatilag meg sem merem kérdezni hogy hiszti nelkul el mehetek e.

Úgy erzem magam mint 15 éves koromban mikor nem mertem elkéreckedni anyámtól…"

Mert úgy viselkedsz vele, mint 15 évesen anyáddal.

Szakítanod kell, ha nem akarsz tovább ilyet érezni.

Főzök mosok takaritok a munkám mellett,rendben tartom a kis életünket neha szeretek elmenni,ez valoban ekkora gond?

Miért szolgálod ki?

Te mit kapsz? Neked mi a jó ebben a kapcsolatban?

Elnyom, kisajátít, és te hagyod.

Ő miért nem találkozik a haverjaival?

Hasonló szituban voltam.

1., Különböző műszakokban dolgoztunk, többnyire este láttam aludni, vagy hétvégente. A Hétvégék egy része is vagy munkával telt, vagy segítkezéssel hol itt hol ott, éppen kinek. AZT A MARADÉK kis időt amit együtt tudtunk volna tölteni, abból is csomószor aludt, vagy kedve nem volt velem csinálni semmit. Ha mégis kedve volt valamerre menni, az csoda volt, szerintem a hisztimre mozdult meg, vagy megtetszett hogy fizetem a költségeket csak menjünk már. A haveroknak igent mondott mindenre, hozzájuk nem volt fáradt, 24-36 órát simán ébren tudott lenni, és sosem számított hogy én mit éreztem. Ha szólt egy haver, azt nekem az utolsó pillanatban benyögte, esélyt sem adva hogy én programot tudjak szervezni és el tudjak menni. Tehát, én a marék időből, az idejéből akartam, minőségi időt, és ha ő úgy gondolta hogy van kedve, ereje hozzám akkor volt, ha nem, akkor meg kb kapjam be, mert neki jár a szabadság. Persze mikor nem volt itthon, az ég világon nem lehetett elerni sehol, hiába mondta azt hogy 3 óra múlva jövök és még nem volt sehol 9 óra elteltével sem, se egy kések üzenet, semmi. Megszűnt ezzel együtt a bizalom, mert én ezt irdatlan pofátlanságnak tartom. Így hogyan lehettem biztos benne, hogy ő ott van-e ahol mondta hogy van? Nyilván sehogy, mert aki elérhetetlen minden formában ahogy nincs otthon, az nem kártyázni és nem a templomba megy.

2., Nagyon szerelmes volt belém egy fiú. Én is belé, viszont éretlen voltam hozzá hogy megértsem érzelmileg és mentálisan is, hogy mit kell tennem. Nem értettem, hogy milyen az mikor megkaptam a minőségi időt de vissza nem adtam, rengeteget csavarogtam, amit kitaláltam az úgy volt, mentem akkor és oda akikkel akartam, és eszembe se jutott hogy a társam azért rágja a fülemet mert hiányzom neki, és csak adnom kéne, beletennem többet is ha már én kapok és kapok.

Ui: szerintem hagyd el, költözz el, élj még egy kicsit. Egyértelmű hogy neked szabad élet kell, neki viszont pont az ellenkezője, ragaszkodóbb. Szerintem nem bízik benned, tele van félelemmel, nem biztos abban sem hogy szereted.