Szerintetek törvényszerű, hogy előbb-utóbb minden kapcsolat eljut egy olyan szakaszba, amikor egyik-másik fél elbizonytalanodik, hogy jó ember mellett van -e?

10

Úgy érzem, nem csak a szövegértéssel és az objektivitással vannak kihívásaid.

13

Nem tudom, hogy mitől vagy ilyen feszült és frusztrált, hogy egy poénosnak szánt - és egyébként szerintem jogos - kritikai észrevétel ennyire meg tudott nálad nyomni egy gombot, de remélem, hozzá tudtam járulni, hogy ventillálni tudj egy kicsit.

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, de próbálsz időnként belenézni abba a tükörbe, amit más orra elé igyekszel tartani?

14. Jó, oké, normálisan válaszoltál, én is úgy fogok. Eléggé be tudok rágni ha valaki rám tapad, azt is tudom hogy nyers vagyok. Talán csalódás a gyerekkoromban megélt családomban, hogy az egész nem is az volt mint hittem. Évtizedek óta elfojtott önmagam. Sosem vállaltam önmagam, amiből következik hogy kívülről sikeres vagyok, de ez az egész nem én vagyok, az hogy elb*sztam az életem, mindig másokat vettem magam elé. Szóval ilyenek.

Kössz a kérdést, emiatt vagyok itt agresszív és bunkó. Végül is 8 év alatt most eljutottam odáig hogy jött valaki akinek ezt elmondtam. :)

15

Köszönöm, hogy őszinte voltál. Komolyan becsülöm benned, hogy ezeket leírtad így, ennyire őszintén.

Amúgy nem éreztelek se agresszívnek, se bunkónak, és volt egy olyan érzésem, hogy van benned valami mély, elnyomott fájdalom, ami időnként utat tör magának valamilyen formában, és ez a "tüskés" megnyilvánulás nagy valószínűséggel nem az igazi éned.

Minden jót neked!

11. Az igazi mellett fel sem merül még gondolat formájában sem, hogy nem Ő az. Ha ez jut eszébe az embernek, az már rég rossz.

De ezt csak az érti aki már megtapasztalta milyen x, vagy y- al egy kapcsolat, aztán már a nagy őt is megtalálta.

Hullámvölgyek, viták lehetnek, ezeket meg is oldják közösen, és emellett is tudja az ember, hogy élete igazi szerelmével van együtt. Ha nem így érzi, akkor nem vele van együtt, csak egy átmeneti viszonyban. Ennyi.