Imádom a barátnőmet, de el kellene engednem?

8 éve élünk együtt a kedvesemmel, ebből 4 éve már együtt is lakunk. A kapcsolatunk nagyon őszinte, mindent tudunk a másikról. Nekem a kapcsolatunk előtt voltak kapcsolataim, láttam ez láttam azt, de neki én voltam az első férfi. Még az első csókját is tőlem kapta.

Én már szeretnék családot, szeretném elvenni feleségül, szeretnék gyerekeket, de sajnos egyre jobban kijön az, hogy ő még nem élt igazán.

Beszélgettünk és el is mondta, hogy néha bizonytalannak érzi magát, és megfordul a fejében milyen lehet egy más férfival együtt lenni, mint kapcsolatban, mint szexuálisan. Nekem ez nagyon fáj, de maximálisan megértem őt is, és valahol igaza is van. Néha azt érzem később kellett volna találkozunk, és akkor most minden rendben lenne.

Tudom, hogy ő is szeret engem, de kettősség van benne, menne, de maradna is. Azt tudom, hogy soha nem csalna meg, de mindig ott lenne benne a vágy az ismeretlen után.

Az szívem azt súgja, hogy nem engedhetem el, mert nekem ő az abszolút igazi, még mindig szerelmes vagyok, és tudom, hogy ilyen nőt soha nem találok, de az eszemmel tudom, hogy így ő soha nem lesz mellettem igazán boldog.