Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Huszonéves nő vagyok, velem egyidős barátnőm nemrég ment férjhez. Egy ideje már egyébként is egyre másabbak az életkörülményeink. Hogyan tudnám fenntartani a barátságot?
Hozzáteszem, hogy távol lakunk egymástól (mindig is így volt), kb. 7-8 éve vagyunk barátnők, először leveleztünk, azóta e-mailezünk főleg. Évente max. 2-szer ha találkozunk.
Mindketten szenvedtünk azzal, hogy rátaláljunk a megfelelő férfira, sajnos nekem nem sikerült még, barátnőm a főiskolán megismert valakit, akivel komolyra fordult. Azóta már férj és feleség, a fiú odaköltözött barátnőmékhez (együtt laknak a családdal). Legutolsó találkozásunkkor (akkor már ott lakott a fiú, csak még nem voltak házasok) a fiú egyfolytában hívogatta barátnőmet, nagyon féltékeny volt, ugyanis strandon voltunk. De semmi hátsó szándék nem volt, csak rohadt meleg volt, és úgy beszéltük meg, hogy az éves találkozónkat strandon töltjük.
Ekkor futólag szóba jött az is, mi lesz akkor, ha házasok lesznek, hogy fogunk találkozni. Barátnőm megjegyezte, talán úgy nem fog kiakadni a pasija, ha nekem is lesz majd valaki, és akkor majd találkozunk négyesben. Először azt hittem, hogy csak poénból mondta, de azóta belegondoltam, lehet, hogy mégsem. (Tudni kell a lányról, hogy kicsit régimódi gondolkodású.)
Idén nyáron is szeretnék találkozni vele, de írta levélben, hogy nagyon elfoglalt, mert felújítják a házat. Ezt megértem, hogy ez tényleg sok időt vehet igénybe, de valahol legbelül picit mégis rosszul esik. Főleg, hogy felajánlottam neki, hogy én utazom őhozzá, nekem még van diákigazolványom (egy ideje egyébként is én utaztam hozzá, régebben fele-fele arányban volt). De nem nagyon volt rá vevő. :(
Ő már férjhez ment, dolgozik, én még mindig tanulok (az átlagnál kicsit tovább húzom tanulmányaimat, 2. diploma, doktori), és komoly kapcsolat még a kanyarban sincs. Tényleg mások az életkörülményeink.
Én szeretnék továbbra is a barátnője maradni. Igyekszem megértő lenni vele, tudom, hogy nem szaladgálhat már úgy, mint én. De mi az a pont, amikor már úgy tűnik, hogy csak én teszek bele ebbe a barátságba? Mit javasoltok, hogy kezeljem a helyzetet?
válasza:
válasza:Majd kialakul...Bizonyos dolgok automatikusan változnak, a barátságok is kihűlnek, nem csak a szerelmek. Nálam is nagy vízválasztó volt, amikor barátnőm férjhez ment. Nem is bírtam volna ki a közelében egy idő után, ő is messze lakott, de borzasztó volt, hogy állandóan rám akarta erőszakolni az ő életét. Hogy én mikor megyek már szintén férjhez, meg mikor szülök már gyereket ahelyett, hogy a kutyáimmal törődök? A falra másztam egy idő után tőle. Igazából onnan romlott meg nagyon, amikor már gyerekei is voltak, megőrjített a kötelező babavizit az elkényeztetett neveletlen gyerekeknél, bár lehet jobban viselem, ha nem nyaggat azzal, hogy mikor szülök már én is. Megszűntek a közös témák, hisz teljesen különbözött az életünk. Ha én akkor találom meg a párom és akkor lett volna gyerekem, talán még ma is barátnők vagyunk.
Ugyanez van férfi-nő kapcsolatban is. Olykor külön visz az út két embert, nyűglődnek egy ideig, próbálnak kitartani, de ha külön vitt az út, és nincs már közös téma, akkor vége lesz. Persze van kivétel, de csak akkor, ha újra lesz valami közös, ami összeköt.
válasza:Én úgy gondolom, ez a barátság nem fog működni, a másik csaj hozzáállása miatt.
Önmagában nem lenne akadály, hogy férjhez ment, ismerek normális, barátkozásra nyitott, párjukra nem rátelepedő, egymás társas igényeit tiszteletben tartó házas embereket is.
Nem normális, hogy a pasija nem engedi, hogy veled találkozzon (még csak nem is férfi barátról van szó!) - de az se normális, hogy a csaj nem küzd érted!!!
MI az, hogy ahhoz kötik a találkozást, hogy Neked is legyen valakid? És a "barátnőd" ezzel egyetért???
Bocs, de ezek nem normálisak.
válasza:Szia!
Én úgy gondolom érdemes volna tovább folytatni azt a baráti kapcsolatot, melyet elkezdtetek, hisz hosszú ideje ismeritek egymást és a távolság sem volt akadály számotokra. További lehetőségként ott van még minidg az internet, a telefon a kapcsolattartásra.
Van egy ismerősöm, aki szintén hasonló helyzetben volt, mint Te, bár a távolság nem számottevő kettejük között ( mindketten hölgyek). Az említett ismerősöm barátnője megházasodott és kis idő múlva jött a kis jövevény. A házasságot követően kapcsolatuk megszakadt, és az élet is másfele sodorta őket, de néhány hónapja újból sikerült egymással felvenniük a kapcsolatot és szinte hetente meglátogatja őket az ismerősöm. Sikerült az utóbbi időben közös programot is szervezniük (értem ezt sétára a gyerekkel, stb.) Jó a hangulat.
Hogy a férj milyen módon reagált a strandolásra az pillanatnyi sajátos problémája volt, melyet jelen esetben nem kellene nagyon figyelembe venni. Természetesen a barátnőd nyilván elgondolkodik majd azon, hogy érdemes tartani a barátokkal a kapcsolatot és csak akkor teszi jól, ha ezt így is gondolja. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban (értem ezt a barátnődre és férjére) úgy gondolom minkét fél meg tudja beszélni ezeket a dolgokat és időt enged a másiknak egy kis kikapcsolódásra, hisz erre feltétlen szüksége van az embernek, ésszerű kereteken belül.
Szerintem nem szaladsz egy olyan szekér után, mely nem vesz fel. Nyilván valóban elfoglalt, mert egy felújítás nem kevés munkával jár, főleg, ha ez a saját fészek kialakítását eredményezi. A munkák után megpihen az ember, így biztosan elfogadja majd kérésedet egy közös programra.
Én nem adnám fel a helyedben. Hajrá!!!
válasza:Ezek a dolgok mindig a hozzáálláson múlnak. Én nálad sokkal idősebb vagyok, de azért a helyzetedet át tudom élni, mert hasonló cipőben járok, csak fordítva. Évekig nem volt komolyabb kapcsolatom egy hosszú házasság és válás után. Ez idő alatt nagyon sok egyedülálló baráttal jöttem össze, akikkel rendszeresen találkoztunk, eljártunk ide-oda. Most együtt élek valakivel és meglepődve tapasztaltam, az egyedül élő barátaim közül páran kezdenek elfordulni tőlem, mert azt hiszik, zavarnak, ha keresnek és hiába mondom nekik, szívesen látnám őket, azt hiszik, ez csak udvariaskodás részemről. A párom ezen a téren (is) abszolút toleráns, teljes köztünk a bizalom és semmi kivetnivalót nem lát abban (mint ahogy én se, ha Ő találkozik a barátaival), ha eljön hozzám egy-egy barátnő, vagy én megyek hozzájuk. Abból sincs probléma, ha hármasban töltjük az időt valamelyik barátjával, vagy egy barátnőmmel, de mindegyikünk hagy időt a másiknak olyan beszélgetésre is, amikor külön vonulunk.
A múltkor pl abból volt probléma, hogy a párom udvariasságból lelépett itthonról, mert azt hitte, egyedül szeretnénk maradni a barátnőimmel, ehhez képest a csajok megsértődtek, mert rá is kíváncsiak voltak:)
Neked azt tanácsolom, figyeld a barátnőd viselkedését, hozzáállását, ismerkedj meg a férjével is és ha úgy látod, Te az ő életükbe szemmel láthatóan nem férsz bele a korlátolt hozzáállásuk miatt, akkor vond le a következtetéseket. Sajnos sokan esnek abba a hibába egy párkapcsolatban, hogy túlságosan begubóznak, mindig kettesben akarnak lenni és csak később jönnek rá, a barátokkal a kapcsolatot megszakítani nagy hiba volt.
válasza:szerintem elég furán viselkedik a barátnőd..most attól h házfelújítás van nincs semmi szabad ideje? ráadásul h még otthon is van az egész család..
szerintem férje befolyásolja és ez az ütügy h nemtudtok találkozni..
ha vannak más barátaid legyél velük, ismerkedj másokkal..
és járj figyelmesen hátha még egy sármos pasiba is belefutsz.:)
Köszönöm a tanácsokat, látom, eléggé megoszlanak a vélemények... Nehéz egy helyzet, mert tényleg szeretném fenntartani a barátságot, de azt érzem, hogy már egy ideje mindig én vagyok az, aki többet tesz bele. Az utóbbi időben mindig én utaztam hozzá, igaz, szívesen tettem, meg tudtam, hogy anyagilag jobban megengedhetem magamnak, akkor meg miért ne legyek nagyvonalú?
A férjével még nem találkoztam személyesen, pedig kíváncsi lennék rá, de amikor az utóbbi időkben találkoztunk, sosem alakult úgy, hogy összefuthattunk volna. Pedig kíváncsi lennék rá, de nem tudom, hogy mondjam meg ezt a barátnőmnek.
Meg ez az "elfoglalt" dolog is... Elhiszem, hogy az, csak az utóbbi időben azt éreztem, mintha visszaélne ezzel a barátnőm. Mindig erre hivatkozott, már akkor is, amikor még fősulira járt az leendő férjével együtt. Én meg közben két egyetemet végeztem... Most ezzel nem kicsinyíteni akarom az ő elfoglaltságát, csak érzékeltetni, hogy attól még más se feltétlenül időmilliomos. Egyébként egyke a barátnőm, és azt megfigyeltem, hogy az egész család körülötte forog.
Úgy döntöttem, most egy ideig nem fogom szóba hozni a találkozót, levéllel is a barátnőm tartozik. Majd meglátom, hogy alakul. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy egy-egy negatívabb megjegyzést is írtam róla, de egy ideje már nagyon bennem volt.
Sziasztok, remélem, látogatja még valaki ezt a kérdést. A nyári találkozóból nem lett semmi. Azóta levelezgetünk, most megint felvetettem neki egy találkozó lehetőségét, mondtam, hogy én szívesen elmegyek hozzá. A levelem többi részére válaszolt, de erre nem. :(
Annyira sajnálom, de nem igazán értem, hogy miért nem akar velem találkozni. Várok ugyan még, hátha válaszol, de annyira rosszul esik, hogy még annyit sem írt, hogy ne haragudj, de nem érek rá. :((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!