Mit jelent számotokra a házasság?

Az csak egy formalitás, és jelzi hogy hivatalosan is együtt vagytok. Én házas vagyok, akartam is hogy azok legyünk. De már most úgy gondolom, hogy igazából sok mindent megnehezít, ha olyan körülmények merülnek fel, hogy mondjuk el kellene válni. Ha csak egy kapcsolatban vagy, akkor kilépsz és ennyi.

De a jó oldala viszont az, hogy tartozol valakihez, és ha minden stimmel, akkor boldogság van.

Én tőlem el lehet :D

Nem a papíron múlik, hogy szeretjük-e egymást továbbra is, arról nem is beszélve, hogy mostanság amolyan ígéret, amit nem tartanak be a felek különböző okoknal fogva.

Persze szép dolog és melyik nő nem álmodott gyönyörű menyasszonyi ruharol stb engem is beleertve? Szerintem nagyon sok.

Különben pénzkidobas is a lakodalom és ha nincs rá anyagiak akkor teljesen mindegy, hogy szeretne-e vki vagy se.

Na mindegy, számomra nem fontos ezt akartam kihozni az egészből, bocs a motyogast :D

Nekem annak a megerősítését jelenti, hogy ezzel az emberrel annyira hosszan tervezek, hogy bevállalom a házasságot.

Elfogadom a jogi procedúrákat, teljesen közös kasszára kerülök, megbízom benne annyira, hogyha felvesz 50 millió bankhitelt, abból 25 milliót nekem kell fizetnem. Megbízom benne annyira, hogyha kórházba kerülök és nem tudok magamról, akkor ő fog dönteni róla, hogy milyen kezelést kérek.

Kijelentem, hogy közelebb áll hozzám, mint a szüleim vagy a családom többi tagja. Ő fog utánam örökölni, ő lesz a legközelebbi hozzátartozóm. Ő fogja nevelni a gyerekeimet. Ő lesz az, akire számítani fogok a továbbiakban és akivel egy csónakban fogunk evezni, akinek a döntései legjobban befolyásolni fogják az életemet.

Nekem a házasság azt jelenti, ismerem, szeretem és tisztelem annyira, hogy ezt a döntést meghozzam vele.

De mondjuk a szomszéd azért vett el egy pasit, hogy legyen kire íratni a vagyonát, ha a volt férj pereli, szóval kinek mi…

Nekem sokat jelent, mert szeretnék minden módon a lehető legközelebb kerülni a paromhoz, jogilag is. Nem akarok 40-50 évesen is csak barátnő lenni, akit nem vállalnak fel hivatalosan.

Mem gondolom, hogy egy kapcsolat jobb vagy rosszabb a házasságtól vagy annak hiányától, de mivel én vagyok rá ezért szeretnem, ha meg is történne. A párommal teljesen egyet értünk ebben, holott az ő szülei és az enyémek is “csak” élettársi kapcsolatban élnek húsz+ éve.

24N

Számomra azt jelentené hogy vele tervezem leélni az életem.

De mióta rájöttem hogy a házasság nem ez, hogy verik egymást át az emberek ahol csak tudják, azóta már caak vagyoni es gyermekvedelmi jogok torvenyes szabályozását jelenti csak nekem. Mást pedig nem.

A hét szentség egyik fontos tagja, a közösségi szentségek egyike. Férfi és nő örök szövetsége Isten előtt. Elválni nem lehet. Mivel szentségfelvétel történik, gyónni előtte kötelező, hogy tisztán kapja a pár a szentséget - főleg a mai világban, mikor azt is meg kell gyónniuk, hogy házasság előtt már együtt élnek, nem még hogy szexelnek is.

Házasság után lehet bűn nélkül szexelni, minél több gyereket vállalni, a fogamzásgátlást örökké elfelejteni.

Ma ezt már katolikusok is alig vallják, ezért is van válságban minden posztkeresztény társadalom. Ez látszik is az itteni kérdések minőségén, az emberi helyzeteken, hozzáállásokon.

Én szeretnék majd, mert nekem ez egy ígéret, egy gesztus. A másik azt jelenti ki vele, hogy szeret annyira, tervez velem annyira, hogy vagyoni közösséget vállaljon, hogy vállalja, hogy, ha tönkre megy a kapcsolat, bizony macerásabb lesz lelépni, emellett több jogi hercehurcát is megkönnyít, lerövidít, akár kiiktat.

Enélkül eleve nem vállalnék gyereket.

Ha valaki annyira nem hisz ebben a kapcsolatban, hogy vállalja a fentieket, akkor hogy hihetném el neki, hogy képes vállalni egy gyerekkel járó összes teher és macera felét? Hogy nem lép le és hagy szarban rögtön az elején? Hogy egyáltalán velem tervez?

Nekem a házasság egy utolsó tégla, ami teljessé teszi a képet, ami biztos alapokat jelent. És nem azért, mert nem tudom, hány válás van. Hanem azért, mert, mikor a pár egybekel, elvileg még valós az akarat.