Hogy jött az "ötlet"hogy házasodtok? Fel kellett hozni a témát a másik félnek?

Nálunk mindig is téma volt a házasság, mivel barátkánt is tekintünk egymásra természetes volt, hogy megbeszéljük, hogyan képzeljük el a jövőnket! Ő és én (na meg a családunk) is ragaszkodunk a házassághoz, ha egymás mellett akarjuk leélni az életünket, persze ha nem így gondolnánk, akkor nem lenne fontos.

Tehát szerintem egy idő után csak szóba kerül köztetek a jövő, vagy hogy neki fontos-e a házasság, akar e gyereket?

Most nem azt mondom, hogy ha nem akkor szóba se állnék vele, de fontos hogy hasonlóan képzeljük el a dolgokat!

Párom családjában rengeteg a rossz példa, vagy szinte csak rossz van. 5 év után összeköltöztünk és én úgy gondoltam eljön lassan a házasság ideje. Mikor finoman puhatólóztam mindig az volt hogy hülyeség mert ő papír nélkül is ugyanúgy szeret , attól nem fog megváltozni a szerette.Meg ha én annyira akarok menjünk el ketten.

Én egyszer konkrétan elbeszélgettem vele.Megkérdeztem tőle hogy miért nem akar, főleg hogy összeköltöztünk,itt lenne az ideje.Értse meg hogy ez nekem fontos,és hogy mire várjunk még. Meg azt is mondtam hogy ez tipikus férfi duma mikor nem akarja felvállalni igazán a nőt, meg így könnyebb lelépni, és szólhatott volna előbb, mert így csak egy megálló vagyok az életében.Stb...

Utána pár napig nem is beszéltünk róla, mikor azt mondta átgondolta és igazam van. Ez volt januárban.Áprilisban megvettük a gyűrűt, és ő aki nem szereti a felhajtást velem szervezte az eljegyzésünket.És utána úsztunk a boldogságban. Szóval ne úgy képzeljétek el hogy én ráerőltettem, hanem elbeszélgettem vele, és mondtam neki nem mindenki jár úgy mint a családja, és ott sokat tettek érte hogy elváljanak.Nem magától attól ment tönkre a kapcsolat.

Társkeresőben ismerkedtünk meg. Mindegyikünk hosszú távra tervezett. Mint kiderült a férjem kb a 3. randi után eldöntötte, hogy feleségül akar venni. Nem szeretne, hanem akar :)

Fél év után költöztünk össze, utána pedig pár havonta mindig felhozta a témát évekig. De nekem nem akaródzott nő létemre. Féltettem magam, meg ha valami történik akkor nehéz és baromi költséges a válás. (megvolt rá az okom miért mindig ez ugrott be, de persze sosem mondtam neki)

6 év együttélés után megint elkezdte, én meg hogy jól van akkor házasodjunk. Meglepődött, de baromira örült neki, nem volt nagy esküvő csak 2 tanús.

Fél év házasság után megcsalt...mert neki kell a változatosság. Előtte sosem csalt meg ez biztos...szóval minden pasi hülye...akár akar, akár nem házasodni.

Már több éve együtt éltünk mikor egy szülinapján hazajött egy nagy csokor virággal. Bele volt rejtve egy gyűrű.Tehát teljesen meglepetés volt az eljegyzés.

Itt évekre meg is állt a dolog, mert egyikőnknek sem volt fontos a házasság. Egész pontosan egyikőnk sem akart házasodni. A jegyes állapot tökéletesen megfelelt mindkettőnknek, mert így a szándékát már kimutatta, hogy velem kébzeli el az életét és viszont.

Évek múlva megváltozott az érzésem. Egyszer csak a felesége akartam lenni, azt akartam, hogy a férjem legyen.

Akkor egy alkalommal viccesen megjegyeztem neki, hogy ha véletlenül feleségül akarna venni, akkor igent mondok. Hónapok múlva volt egy reklám vagy filmrészlet amivel viccelődtünk. Valami ilyesmi volt: -Leszel a feleségem?- -Igen!- Poénból mondtuk ( mindenki a neki megfelelő mondatot ) a tv-vel együtt. Ekkor a férjem tette hozzá poénból, hogy -Mikor?-Ennyit beszéltünk célzásértékűen a házasságról.

Következő szülinapján megkérte a kezem.

Az első randin egyeztettük a céljainkat.

Ő már volt házas, de az sajnos (vagyis szerencsére:)) tévedés volt. Úgyhogy a csalódás ellenére nagyon várja, hogy összeházasodjunk.

Én már holnap hozzámennék, de sajna még nem tudtam elhelyezkedni (egy éve végeztem az egyetemen) így várjuk, hogy állást szerezzek és elkezdjünk spórolni a lagzira.

Kb. 2013ban valósulhat meg alig várom!!!

Én 22 Ő 29, 4hónapja vagyunk együtt. :)