Ha a férfiaknak olyan rossz hogy ha megházasodnak és csak rabságban érzik magukat meg függetlenség elvesztése stb akkor miért kérik meg a nő kezét? :D

Az a helyzet, hogy a férfiak többsége nem akar házasságot, a nők többsége viszont akar.

Aki rabságnak érzi (legyen akár férfi, akár nő), annak rossz a házassága.

A rossz házasság olyan , mint a kalitka, ott rab a madár, a jó pedig olyan , mint a fészek, oda önként és boldogan megy a madár.

Mert a nő addig nyaggatja őket a házassággal, amíg be nem adják a derekukat :)

Amúgy meg, komolyra fordítva a szót, ha valaki a házasságot rabságnak érzi - akár férfi, akár nő - akkor ott már a kapcsolatukkal vannak alapvető problémák és nem valószínű, hogy abból hosszú és boldog házasság lesz.

Ehhh...olyan férfi ne házasodjon aki a nő miatt "adja be a derekát", meg "csak úgy megkéri a kezét" !!

Abból sose lesz jó kapcsolat. Tapasztalattal a hátam mögött írom, hogy egy érett gondolkodású férfi családra vágyik, ölelésre, meleg vacsira és ezért kész egy életkapcsolatot kialakítani a párjával. Aki függetlenség elvesztése címén házasodik az majdnem olyan, mintha tényleg rabságba hajtaná magát. A házasság nem béklyó, hanem egy kapocs. Nem szűnnek meg a barátok, a kikapcsolódás, együtt-külön is lehet programokat szervezni. /És igen, nem egy"megvakulok a féltékenységtől" hölgyet kell elvenni, mert ki milyen virágot szakít....:)/

Tudom, unalmas leszek a pszichológia könyvemmel jövök megint, de rengeteg igazság van benne:

sok férfi azért érzi kalitkának a házasságot, mert bennük maradt az ősemberekből, hogy minél több nőt kell megtermékenyíteni, a géneket tovább adni és sokan ezért nem kötelezik el magukat, mert akkor már neccesebb a "lelépés".

Ezért van a köztudatban az is, hogy a hetedik évben megy tönkre a kapcsolat, mert az ősemberek kb. addig maradtak a gyerekes ősasszonnyal, mert utána már a gyerekre se kellett vigyázni, életképesnek volt mondható.

Szóval tudat alatt még mindig bennünk vannak az ősi dolgok, amit csak a mai modern világ és felfogás csak bonyolít.

Kérdező, ezeket csak úgy mondják :) ilyen baromságokkal viccelődnek :) de nem gondolják komolyan. Amikor mi az esküvőre készülődtünk, akkor a vőlegényemnek is állandóan ezt mondták a kevésbé normális és ötletes haverjai. Ez volt a maximum, amit a csökött agyukból képesek voltak előkaparni. Szánalmas volt és röhejes :) De mindegyik házasságban él, és imádja a feleségét és a gyerekeit :) Ha megkérdeztem, hogy ezekszerint megbántad, akkor mindegyik közölte, hogy élete legjobb döntése volt, pedig az asszony nem volt jelen, se az anyós, és én sem vagyok egyik feleséggel sem olyan viszonyban, hogy visszamondjam nekik. Egyszerűen ez csak egy idióta, média által sulykolt, jópofának tartott ordenáré, ötlettelen valami. Akkor mondják ezt, amikor nem tudják, hogy miként reagáljanak a nagy hírre és zavarban vannak, ill. ha nem váratlan hírről van szó, akkor azok mondják ezt, akiknek az élete szánalmas (nincs párjuk, boldogtalan a kapcsolatuk), és önmaguk állapotáról akarnak ily módon hírt adni.

Ne foglalkozz vele :)