Ha csak templomi esküvő van és nincs polgári akkor is hivatalosan él a házasság?

Teljesen egyetértek az előttem szólóval. Feltekintetek az égre -a lelketekkel, és Isten áldását kéritek a döntésetekre.

Mi kell ennél több?

Egy baráti pár példája:

Nekik nem volt fontos, hogy jogilag is házasok legyenek, jól elvoltak a világ szemében élettársként. Egyedül Isten áldását érezték fontosnak, így templomi esküvőjük volt. Megszületett az első gyerek, majd jött a második. Mindkettőnél apasági nyilatkozat. Aztán jött a harmadik is. Megelégelték, hogy a világ szemében nem házasok, két tanúval beszaladtak az anyakönyvvezetőhöz egy hétköznap, munkaközi szünetben és ott is összeházasodtak. Ennek számukra annyi jelentősége volt, mint egy okmányirodai ügyintézésnek, de megtették, ugyanúgy, ahogy mondjuk megcsináltatják a személyijüket, ha lejár. Ugyanakkora feneket is kerítettek neki, vagyis semekkorát.

Ugyanez rokonságban: anyakönyvvezetőnél házasság két tanúval, szintén "papírintézés" jelleggel, majd pár hét múlva a templomi, ami valóban fontos volt nekik, ide volt meghívva a rokonság, baráti kör.

Mindkét esetben csak papír miatt volt a polgári, számukra nem ez volt a fontos, de azért megcsinálták, ugyanazért, amiért minden hivatalos ügyet elintéz az ember, ha kell.

Polgárjogi szempontból sajnos nem számít hivatalosnak.

Viszont egyáltalán nem biztos, hogy katolikus pap összead így, mert erre is van jogszabály. Az egyház nem asszisztálhat olyan házassághoz, ami polgárilag is valamilyen akadályba ütközik (pl. van már házastársa az egyik félnek), ezért szokott a templomi esküvő a polgári után lenni.

A katolikus egyház által kötetett házasság szentség!

De ezt csak akkor lehet felvenni, ha mindkét fél szabad, vagyis korábban nem részesült a házasság szentségében, illetve ha igen, akkor a korábbi házastársa már elhúnyt, de mindenképpen szükség van a "polgári esküvőre", ez már 1860 óta így van.

Viszont bárki kérhet áldást az élettársi kapcsolatukra és azt teheti olyan külsőségekkel, mintha esküvője lenne, senki sem veszi észre, hogy nem esküvő, csak a vájtfülüeknek és a szertartásokban igen járatosaknak jön le, hogy más a szöveg. Ezt viszont bármikor meg lehet törni, vagyis ha az egyik fél gondol egyet és fél év múlva mást választ, nyugodtan kérheti a házasság szentségét.

Mindez nagyon szép gesztus és igazán lelket melengető dolog Isten áldást kérni bármire, ami jó és fontos nekünk, de ez akkor sem házasság, se törvény előtt, se Isten előtt

Kedves utolsó!

A baráti körömből a pár, akiket említettem, mélyen vallásos. Szentségi házasságot kötöttek. Polgárit pedig csak évek múlva. Lehet, hogy az említett szabály létezik, de azt gondolom, hogy akkor az illető pap saját hatáskörében dönthet, hogy összeadja-e a párt, vagy kéri őket a házasság polgári rendezésére előbb. Aki összeadta őket, jól ismeri mindkettőjüket, tisztában volt vele, hogy egyikük sem házas, nem elvált, semmi akadálya a szentségi házasságnak. Megbeszélték vele, hogy nekik a polgári nem fontos, csak egy papír. Nem csak egy áldás volt, hanem esküvő. Élettársi kapcsolatot pedig nemigen áld meg az Egyház, legfeljebb jegyességet, de az együttélést tuti nem támogatja áldással.