Ha hűtlenséget látnál egy legény- vagy leánybúcsún akkor tudtára adnád a megcsalt félnek?

Valószínűleg nem adnám a tudtára. Egyrészt azért mert semmi közöm hozzá, másrészt azért mert a rossz hír hozóját általában nem szokták szeretni, harmadrészt pedig azért mert csak a megcsalt fél fogja magát szarul érezni tőle. Ha eldöntötték, hogy összeházasodnak akkor nagy valószínűséggel minden más rendben van közöttük (főleg ha egyszeri botlásról van szó) kár lenne ha azért megy tönkre jobb esetben csak a kapcsolat, rosszabb esetben pedig az életük, mert én beleavatkoztam. Ha a megcsalt fél közeli barát/rokon az egy másik tészta, de akkor is mérlegelnék és csak akkor mondanám el neki, ha tudni akarná. Akivel elég közeli a kapcsolat ahhoz, hogy egyáltalán megforduljon a fejemben, hogy elmondjam neki arról tudom, hogy akarja-e tudni.

Én úgy vagyok ezzel, hogy nem akarok róla tudni, ha a párom megcsal. Ha le akar lépni akkor azért mert utána már teljesen mindegy, hogy azért lép-e le mert van neki más, vagy teljesen más oka van, ha meg velem marad, akkor csak mérgezi a kapcsolatunkat de főleg engem, ha tudok róla. Ez az "el kell neki mondanod, mert őszintének kell lenni" egy nagy marhaság. A saját lelkiismeretén próbál az illető ilyenkor könnyíteni, de egyrészt nem könnyít rajta, másrészt megnehezíti a megcsalt félnek. Ha volt bátorságod megtenni és megcsalni, akkor boxold ezt szépen le a saját lelkiismereteddel és ne terheld vele a másikat.

Alapbol nem, leven a legeny/leanybucsu tobbek kozott erre valo. (amugyis a hazassag elott van tobbnyire, tehat utana fogadjak csak a huseget)

Kozeli rokonnal elgondolkodnek rajta, de aki legenybucsura (vagy lanybucsura) a masik kozeli rokonjat elhivja, es utana a szeme elott megrakja a sztriptizest, hat az vessen magara :)

azert arra valo, mert az az utolso lehetoseg, amikor meg lehet.

mivel nem sokkal utana fogadod az orok huseget, ezert szerintem megertheto ha utoljara valaki meg ki akar rugni a hambol.

mint a fogyokura elso napja elotti este meg utoljara evett csokolade.

Ha közeli barátom/rokonom lépne félre, vagy őt csalnák meg, biztosan nem hagynám annyiban. Nem én közölném a megcsalt féllel a tényekkel, csak abban az esetben, ha a félrelépő magától nem teszi ezt meg.

Ugyanezt várom el én is a barátaimtól (közeli nincs sok), de szerencsére ők nem is tennék meg velem, hogy egy ilyet elhallgatva hagynak férjhez menni.

Ilyen esetben én tartanám korrektnek, ha szólnék annak, aki félrement, hogy mondja el a párjának, mert ha nem teszi, akkor én szólok.

Az egyenesség híve vagyok, undorító dolog a megcsalás és szerintem joga van a megcsalt félnek tudnia erről. Aztán ő maga eldöntheti, hogy úgy gondolja, hogy itt a válaszadók jó része, hogy az egyszeri alkalom a buliban nem számít és legalább kiélte magát, vagy lép valamit.