Ezt valóban tolerálnom kellett volna?

Férjemmel 7 éve vagyunk egy pár. Elötte ő 2 évig szingli volt, az elött pedig volt egy 5éves kapcsolata.

Abban a kapcsolatban eljutottak az összeköltözésig, komolyan terveztek.

Majd a csaj hamargyors talált valaki szebbet, jobbat, lelépett a közös megtakarításukkal.

a 7 év alatt talán 2x beszéltek. 1x pont akkor szült a csaj, amikor én, 1 szobába kerültünk. Illetve még 1x valamiért telefonon.

Sosem voltam féltékeny rá, de a véleményem megvolt róla.

Férjemnél úgy vettem észre, hogy az idő megszépítette az emlékeket.

Mi összeházasodtunk, van 2 gyerekünk.

A csaj is házas (volt), ott 3 gyerek, nagy boldogság volt egész 2 hónappal ezelöttig.

Meghalt a férje. ő ott maradt a 3 gyerekkel a fullos kecóban és a több 10millió hitellel.

szomorú, de részemről ennyi.

Ellenben férjem...

Kezdődött azzal, hogy írta a csajnak, hogy részvéte, meg ha kell valami, nyugodtan szóljon férjemnek. Már itt furán állt a szemem a dologgal kapcsolatban. Ott vannak a szülei, az elhunyt szülei, barátok, oldják meg...de nem szóltam.

eltellt pár hét és elkezdett irogatni a férjemnek. Mennyire szomorú, unatkozik, egyedül érzi magát. Férjem ilyen semleges válaszokat adott rá. Elhiszi, sajnálja kb ennyi.

Majd elkezdett emlékekkel előjönni, hogy emlékszik férjemmel ez meg az milyen jó volt, hogy xy zenéről a mai napig ő jut eszébe, jó lenne újraélni a pillanatokat. Itt már ki voltam igazán akadva, megkértem férjemet, hogy ne írjon vissza neki.

Majd tegnap jött az üzenet, hogy ő szívesen újrakezdené férjemmel. milyen jó lenne, odaköltözhetne hozzá férjem, akár a 2 gyerekünkkel, mert ő egyedül érzi magát.

én itt kijelentettem, ha nem törli, tiltja mindenhonnan, akkor foghatja a cókmókját és mehet, de a gyerekek nélkül.

Természetesen én voltam a fülye féltékeny liba, mert egy csepp együttérzés sincs bennem, mert 2 hónapja csak, hogy eltemette a férjét.

törölte, tiltotta, mert "engem szeret", de láttam rajta, hogy kb el tudna ásni.

Sosem volt köztünk gond a 7 év alatt. Féltékenység sem, semmi. De ez most szíven ütött.