Boldogtalan élet meddig?

Ha jól számolom 19 évesen szültél, gyerekként!! Ez nem csak részedről, de a szüleid részéről is felelőtlenség volt. Elhiszem, hogy 16-17 évesen már élnek szexuális életet lányok, de anyád miért nem vitt el orvoshoz, vagy mentél magadtól, hogy legalább fogamzásgátló tablettát írjanak már fel, ha össze-vissza kefélteted magad.

Ez van, most vállalnod kell a tetteid következményét.

Egy 36 éves 2 gyerekes nőnek meg már igazán lehetne annyi agya, hogy elgondolkodjon az életén. Mit akarsz? Hol akarsz bulizni családanyaként? Nem bulizni akarsz te, hanem jól megdugatni magad. (bocsánat)

Egyáltalán mi az, hogy nincs saját életed? Férjes asszony vagy nem? Közös életed van innentől kezdve. Én a férjed helyében kiütném az összes fogadat.

Undorító vagy!

Ki akadályoz meg, hogy elszaladj? Keress állást (bár az írásod alapján nem lehetsz túliskolázott, tehát nehéz lesz), és költözz el. Aztán kezdheted a r*banckodást fűvel-fával, meg a piálást, aztán örömteli életed lesz.

Bár ha a férjednek lenne esze, akkor már rég kidobott volna, de gondolom csak a gyerekek miatt nem tette meg. Akkor mit csinálnál, ha kivágna pénz/minden nélkül?

Nem értem. Mi a kérdés?

A kapcsolatban boldogtalan vagy, állításod szerint elválni nem tudsz. Akkor mire is kéne pontosan válaszolnunk? Mert most mindannyian elítéltünk, de ettől te még nem vagy előrébb.

Mire vársz tőlünk megoldás? Vagy pusztán azt várod, hogy értsünk meg téged is?

Ha azt akarod, hogy megértsünk, hát legyen úgy!

Fiatalon elrontottad az életedet.Lehet nem a te hibád, hanem a szüleidé. De az ég szerelmére, akkor miért nem léptél elõbb és nem dobod magadat minden pasi karjába.

Most a gyerekeid nagyok, dönthetnek, hogy veled tatanak vagy nem. En a helyedben valóban elszaladnék és nem teszem boldogtalanná a családomat. Õk a boldogtalanok nem te, mert te közben éled a kis életedet.

Érdekes emberek vannak itt...

Ahelyett, hogy írnátok valami értelmeset, vagy biztatót leálltok fröcsögni, hogy fiatalon mennyire felelőtlen volt és mindent elb@szott. Nyilván tudja a kérdező is, hogy nem így kellett volna, nem ez volt a kérdés. Ha már megtörtént, megtörtént, felesleges ezen csámcsogni.

Kérdező!

Azt tanácsolom, hogy kérj "kimenőt" a férjedtől. Menj el egy héten egyszer úszni, moziba, vagy akárhova ami kikapcsol téged. A férjeddel is próbáljatok közös programokat szervezni, ahol csak ketten vagyok, hátha rendeződik a viszonyotok. A gyerekekkel meg törődj többet, tényleg nem ők tehetnek arról, hogy korán születtek.

Hidd el mindenből van kiút, csak akarnod kell. Nem röpül a sült galamb a szádba sajnos...:/

Na álljon meg mindenki egy szóra!

Akik azt írják, hogy "nem is szereted a gyerekeket", tőlük kérdezem: nektek néha nincs elegetek a folyamatos hisztiből, sírásból? Ti sosem fáradtok el az állandó rendrakásban? Jaa, bocsi, nektek ott a férjetek, aki munka után nem a tévé elé tesped le, hanem elmosogat, rendet rak maga körül. Talán a kérdezőnek a férje is inkább sörözött, minthogy segített volna. Magatokba lehetne nézni nyugodtan!!!

Kérdező, azzal viszont egyet kell értenem, hogy a te döntésed volt. Tapasztalatból mondom, hogy gyerek mellett is el lehet menni nyugodtan szórakozni. Anyukám 43 éves, én 23, a lányom 2. Anyukámmal járok diszkóba, havonta-kéthavonta. És nagy ívben tojok rá, hogy a faluban mi rólam a vélemény. Pedig ő is mondta, hogy néha mennyire pokolba kívánta az egészet, mert annyira nehéz volt velem. Ő sem kapott apámtól segítséget, mégis szerintem a világ legjobb anyukája lett és volt is.

Ahelyett, hogy siránkozol, inkább tenned kéne valamit érte, vagy elválni, vagy ha azt nem akarsz, akkor meg bejelenteni otthon, hogy péntek este te elmész, szombat reggelre legyen rend. Tegyél az életedért.

Nyilván le kellett pontozni, mert le mertem írni, hogy gáz ismeretlenek felett egyfolytában ítélkezni...Oké, legyen véleményed, de akkor sem kell ide kotyogni mindenféle mélyenszántó bölcsességet.

Biztos vagyok benne, hogy a kérdező sem jó szívvel vagy hobbiból érez ilyeneket és nagy lelki teher ez neki, ezért írt ide. Ha nem tudtuk érdemben válaszolni, akkor ne is ítélkezzetek!