Elhanyagolt fél egy házasságban. Hogy is van ez?

Nekem (feleség) volt egy olyan időszakom, amikor nagyon magam alatt voltam, főleg saját magamnak a semmiből kreált problémák miatt. Nem a megoldást kerestem, hanem magamba fordultam, kedvetlen voltam és eléggé elhanyagoltam a férjem.

Ő ez alatt az időszak alatt végig mellettem volt (pedig hosszú idő volt kb. 8 hónap), támogatott, látta rajtam, hogy valami nem okés, de nem vontam be őt a dolgaimba, így segíteni sem igazán tudott, nem is hagytam volna.

Egy kollégámmal való beszélgetés ébresztett rá, hogy ez így nagyon nem jó és változtatnom kell, mert el fogom marni magam mellől a férjem. Egy napot bőgtem (egyedül voltam otthon), majd amikor hazajött próbáltam elmondani neki mi a baj, bocsánatot kértem és azóta sokkal jobb minden. Elismerem még nem tökéletes (nem rég 1,5 hónapja volt a nagy felismerés), de kifejezetten boldog vagyok és érzem, hogy jó irányba haladunk.

Nekem nagyon sokat számított, hogy a férjem mellettem volt. Most is számít, hogy bármiben számíthatok rá és bármit meg tudok vele beszélni.

Igen a kérdésedre a válasz, hogy ennek valóban oda-vissza kell működnie, de előfordulhat, hogy az egyik fél nem tud valamiért 100%-ot adni. Ebben az esetben szerintem nagyon fontos a partner reakciója. Jó mondjuk az sem mindegy, hogy mennyi ideig tart a nehéz időszak.

Oda-vissza csak úgy működik, ha mindenki tesz bele.

Én ezt végigzongoráztam a férjemmel. Én is ki voltam akadva hogy miért nem törődik velem, elhidegültünk, rám sem néz, stb...

Nyilván ő ugyanezt élte át a másik oldalon, szabályszerűen mindketten azt vártuk, hogy a másik mozduljon meg.

Végül amikor kiment pár napra külföldre és a kezem tördeltem aggódva, rájöttem, hogy szükségem van rá. Meglepetéssel vártam vissza, foglalkoztam vele, s mily' meglepő, azóta ugyanezt kapom vissza.

Neki ugyanúgy rosszul esik, ha nem törődnek vele.

Empátiahiány.

Itt nagyon ritka, hogy valaki beleképzeli magát a helyzetbe. Csak válaszol, mert szófosása van, de nem gondolkozik.

Azt mondom, "a férjem", és ők elképzelnek egy férjet. Nem a sajátjukat. Csak egy sztorit. Amiben nincsenek felépített érzelmek. Ezért mondják könnyen, hogy válj el/hagyd el. Nem azt képzelik, hogy VELÜK ha ez megtörténne, mit tennének, hanem ebben a kis sztoriban mi lenne racionális.

Ez ugyanolyan, mint amikor horrorfilmben kiabálsz az emberre, hogy ne az emeletre szaladjon. A kényelmes fotelból racionálisan megoldod a problémát, de ha te magad kerülnél pánikhelyzetbe, lehet, hogy a "fight or flight" belőled sem a leglogikusabb lépést hozná ki.

Ráadásul mérhetetlenül éretlennek tartom az ilyen válaszokat, hogy "és te?", örülj neki, hogy", "te választottad".

A nagy megmondóemberek, akik nem mondanak semmit.

Nehéz dolog ám ez.

Sok házasságban csak az egyik fél " teper" azért,hogy a kapcsolat ne laposodjon és a gépezet működjön,ebbe is el lehet ám fáradni,-bármennyire is szereted és ragaszkodsz a másikhoz. /Tizenöt -húsz évekről beszélek,nem öt-hat évről./

Úgy gondolom passzív fél csak akkor eszmél rá a hibáira ha már elvesztette a társát.

(Ha kirakós játékban élnénk összeválogatnám a házasságukban aktív feleket,kapjanak megfelelő társat és örüljenek egymásnak, - a passzív felek nem is tudom mit kezdenének egymással hirtelen:)

De, oda-vissza kell működnie. A visszakérdezés azért történhetett, mert sokan csak elvárják a törődést a másiktól, de vissza már nem adnak belőle. (tisztelet a kivételnek nyilván)

Jól csak akkor működhet, ha közösen rendbe hozzák a dolgot a felek. Az nem megy, hogy az egyik teper, a másik meg leszarja. Mert mint írták fentebb, bele lehet fáradni.

Én is szoktam "te választottad" választ adni, de csak akkor, ha valaki azzal kapcsolatban tesz fel kérdést, hogy megcsalta a férje, de már korábban is megtette, mit csináljon?

Ha egyszer már megtörtént, és benne maradt a házasságban az adott kérdező így is, akkor arra mit lehet írni? Azt, hogy ő választotta. Nem?

Nem akkor kell panaszkodni, hogy másodszor, vagy huszonhatodszor megcsalt, hanem az első után kell megálljt mondani. Ha pedig nem teszi, nem kell csodálkozni azon, hogy újra megtörténik. Hisz a megbocsátó fél elnézte a dolgot, vagyis neki ez belefér. Ha nem férne bele, véget vetett volna a kapcsolatnak/házasságnak, az első eset után.