Aki nem szerelemmel szereti a parjat de szereti az konkretan hogy tudna leirni magat az erzest?

Nekem a bizserges meg a pillangó baromira nem a szerelméhez tartozik, hanem a stresszhez. Alapból szorongó típus vagyok, nekem nincs kedvem ahhoz, hogy egy párkapcsolatban is szorongjak és nem is gondolom, hogy a szerelemhez ez szükséges lenne.

Imádom a páromat, nagyon jó ember, felnézek rá, a legjobb barátom, kívánom… ennél nem hiszem, hogy lehet valami több meg jobb.

A szerelem elmúlik, bárkiért voltam odáig mára csökkent az érzelem. Aki a szerelmet kergeti magányos és olyan emberre vágyik aki nagyon közel áll hozzá, mély érzelmi kötelékkel. Sokan ezért csinálnak gyereket, mert az egy életre közeli kapcsolat.

A szerelem ezt nem adja meg, mert évek alatt gyengül. Maximum sima szeretet marad.

Érzelmi biztonság nélkül, mert aki a szerelmem volt 6 éve, nem rokonom, kb idegen, ha elhagy mert nem illünk össze, vagy változik egyikünk érzése, akkor már nem a párom, se szerelem.. vagyis onnantól idegen, max barátként jóban lehet lenni.

Szóval a szerelem nem ad biztos, életre szóló közelséget. Inkább egy függőség, ha nem viszonozza az depressziót, magányt okoz.

Egy kapcsolat nem a szerelemért van, az csak egy ideiglenes mellékhatás.

Ha igazán illek a páromhoz az egy jó kapcsolat. Szerelmes meg gyakran olyanba az ember akiből később kiábrándul, vagy nem illenek össze, vagy nem is olyan jó ember. Erre utólag jön rá.

Szóval nekem a szerelem az a meleg, megnyugtató érzés, amikor ránézek a paromra és mosolygok, vagy belegondolok, mennyire cuki és mennyire hihetetlen, hogy az életem része, mennyire megértjük egymást és milyen jok vagyunk együtt.

Nekem EZ a szerelem.

Ennél miért erne többet egy izgulos, stresszelos erzes? Én ezt nem értem. Nekem ez nem szerelem, hanem fellángolás, rajongás a másikért, piedesztálra emelés, pozitív tulajdonságok belelátása, hibák figyelmen kívül hagyása (és nem elfogadása!) nekem ez nem szerelem, hanem egy felületes vonzalom.

A szerelem ennél jóval több, és nem is múlik el soha, nem lesz belőle szeretet.

A fellángolás viszont az idővel el csitul és teljesen kihűl, ezért nem tartanak sokáig az ilyen kapcsolatok. Mindenki a rajongast keresi, a szerelmet (a valódi szerelmet) meg senki.

Amit az emberek hivatalosan szerelemnek neveznek, az a két évig tartó elvakult fellángolás, mikor sokkal jobbnak látom mint valójában, túlzott rajongás, ami évek alatt kiábrándulássá csökjen.

Te nem a hivatalos szerelemről beszélsz, hanem a szeretet magas szintjéről. Hívhatjuk azt is szerelemnek, de a hétköznapi ember szerelem fogalma az egy érzelmi drog függőség, a valóság téves érzékelése.

De ez miért lenne csak szeretet?

Akit szeretek emberileg, azt nem akarom megdugni, nem akarok vele együtt élni, nem akarok mellette aludni. Ez nem csak szeretet.

Nem azt mondom hogy csak szeretet. De nem szerelem.

A szerelem az elvarázsolt, elvakult érzelmi fellángolás évekig.

Te esetedben egy erős magas szintű szeretet ami párosul külső vonzalommal, egyéb vágyakkal pl együtt élni, aludni, párkapcsolat. De ez akkor is szeretet. Nincsen a világon magasabb a szeretetnél.

Mondhatjuk hogy ha a szeretet elért egy nagyon magas minőséget, erősséget, azt hívhatod szerelemnek, imádatnak. De ez akkor is szeretet, ha tetszik ha nem.

Ez olyan mint a víz, ha hideg van akkor jég, ha forróság akkor pára, gőz. A hőmérséklet intenzitásától függ hogy jég vagy pára, de az akkor is víz!

Az emberek igazi magas szeretetre szerintem ritkán képesek. A szerelem amit éreznek inkább valamekkora szeretet keverve önző érzelmekjel, vágyak, félelmek, esetleg féltékenység...

A szerelem egy érzelmek keveréke amiben van szeretet is.

Amit te mondasz az hogy megtaláltad a hozzád illő igazidat akit nem csak nagyon szeretsz de párkapcsolatot is akartok, testi vonzalom is van, jövőbeli tervek, vágyak stb. De az alapja a kapcsolatodnak, ami a minőségét adja hogy te mint ember mennyire tudsz erősen szeretni.

Aki önző, egoista, az máshogy szerelmes mint aki nagyon jóindulatú és úgy lesz szerelmes.

Az a tapasztalatom hogy aki alapból jóindulatú az erősebben tud szeretni, így a szerelmével is jobban bánik pl nem erőlteti rá a dolgokat, nem akarja irányítani, birtokolni stb.

Szerintem egyrészt azért múlik el a szerelem mert a legtöbb ember nem tud nagyon erősen szeretni. Pl én lelkizős érzelgős vagyok, nekem a természetem olyan, hogy nagy a szeretet bennem. Én képes vagyok korlátlan ideig imádni egy nőt, ha nem ábrándít ki azzal hogy nem jó ember, ha normális szinten van a lelki ismerete, jóindulata, jó jellemű. Nem a hibáira gondolok hogy pl türelmetlen. Hanem hogy korrekt, őszinte, igazságos stb amennyire szükséges és megoldható.

Ha rájövünk hogy a szerelmünk nem becsül eléggé, hazudós, komolytalan stb. Akkor nem fogom mellette biztonságban érezni magam, se bizalom stb. Ott kiábrándulás lesz.