A férjem gyászol, de attól velem nem kellene ilyen undorítóan viselkednie. Hogy kezelnétek?

Sajnos elveszítettük az anyukáját egy hónapja. Ekkor elhatároztam, hogy gondoskodóbb leszek vele, támaszt nyújtok neki mindenben. Van egy lányunk és terhes is vagyok, így bevallom azóta kevésbé vagyok vele gondoskodóbb. Először 1-2 hétig jól is ment mindent, már amennyire lehet ilyet mondani, de aztán teljesen ellenem fordult. Egyébként is bunkón bánik velem egy ideje. Több gondja van velem, de a legnagyobb, hogy van egy problémás terhességem és nem merek vele szexelni, nehogy a babának baja legyen (de az orvos engedi, viszont először rossz helyen volt a lepényem, szeptember óta meg fertőzésem van és nem múlik).

Csúnyán beszél velem, azért lehord, mert nem fér be egy tej a hűtőbe, üvölt velem sokszor a gyerekünk előtt, gusztustalan a hangneme, gusztustalan amiket mond rám, már a 3 éves gyerek is mondja neki, hogy ne beszéljen így... 1 hete kb csak a szobájában van, meg a gyerekkel játszik. Velem teljesen rideg és paraszt. Olyan, mintha irigyelné, hogy nekem van anyukám (amúgy sem szereti őt és utálja, hogy közel állunk egymáshoz). A családjával eddig átlagos hangnemben beszélt, de mióta velem ilyen rohadék, azóta velük olyan nyájas, mintha nem is ő lenne. Elmondtam neki, hogy nekem ez mennyire rosszul esik, hogy ilyen velem, miközben mindenkinek adja a szentet. Erre az volt a válasza, hogy én nem vagyok senkije, nem vesztettem el senkit. A hasamban lévő gyereke nem érdekli, ezt is felhánytorgattam neki. Azt mondta azért nem érdekli, mert még nem született meg és el is veszíthetjük bármikor. (Ja de attól a méhlepényemet meg a fertőzésemet nyugodtan "piszkálná"...). Már amikor kiderült, hogy ő is kislány akkor is hányingerkeltően viselkedett, mert ő fiút akart...

Nem kérdés elválunk-e és külön megyünk-e idén, de ezek után mégis hogyan lehetnék mellette a gyászban, ha így viselkedik? Ezek mellett ki tudna kedves lenni vele? Próbáltam pár napig, de nem megy... Kerülöm ahogyan csak tudom, de nem sokára ha minden oké szülök, így elég korlátozottak a lehetőségeim. (És még a baba nevéről sem hajlandó beszélni velem, pedig pár hetem van hátra...)

Vagy most ilyenkor ti mit csinálnátok?