Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » 12 éves párkakpcsolatból...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

12 éves párkakpcsolatból kilépni, vagy várni még?

Figyelt kérdés

Párommal még kamaszként jöttünk össze, gyerekek voltunk.

Egyezik az értékrendünk is, nem akarunk gyereket sem, és sok minden másban is ugyanazt valljuk. (Én vagyok a nő a történetben)


Megpróbálom tömören az elejétől felvázolni, miken mentünk eddig keresztül:

- amikor összejöttünk, én beteg voltam, ennek ellenére kitartott mellettem, és támaszt, támogatást nyújtott a gyógyulásomig.

- amíg ő egyetemen tanult, én dolgoztam, segítettem neki anyagilag, támogattam. Most jelenleg én tanulok egyetemen, ő pedig már dolgozik, és ő támogat mindenben + anyagilag

- megkérte a kezem, de összeházosodni nem akar (elfogadtam).

- aki annak idején bemutatott minket egymásnak, sajnos elhunyt. Nagyon jó közös barátunk volt. Ezt is együtt vészeltük át.

- két kezünkkel, önerőből felhúztunk egy kis házat, ahol elkezdtük az együttélést. Jó érzés volt egy olyan otthonban együtt lenni, ami 100% a mi közös sikerünk volt.

- 2 éve elköltöztünk egy nagyobb házba. Falura, családi ház, hatalmas telek, kertet gondozunk, gyümölcsöt-zöldséget termesztünk, tyúkok tartása is tervben van. Örökbefogadtunk egy kutyát is, aki kb mintha a gyerekünk lenne, szeretjük, imádjuk, rengeteget foglalkozunk vele, kutyasuliba jár, tréningezzük, kirándulunk vele.

Szeretjük a falusi létet, nagyon jó itt lakni. De hitelt kellett felvennünk a házhoz.

- Anyósom egy mesebeli tündér, jobban szeretem, mint a saját anyámat.

- 10 év alatt nyilván sokat változik az ember. Felnőttünk egymás mellett. Nagyon sokat változott ő is, és én is. Lettek jó szokásaink, rossz szokásaink, de ezeket is egymás mellett alakítottuk ki, tehát ami változásunk lett, az végülis a másik változása is. (Ha értitek, hogy értem)



Szóval felmerül bennetek, hogy ez arany élet, mégis mi nem tetszik nekem?!


Hát, az, hogy megszürkült valami. Megszoktuk egymást 12 év alatt.

Ő gyakran mondja, hogy szeret, imád, ölel, puszil, de már nem ugyanaz, mint régen.

Nyilván ilyen sok év után nem tudunk már újat mutatni egymásnak.

Nekem olyan érzésem van, mintha ennyi jó dolog mellett mégis hiányozna valami. A szerelem? A szenvedély? (Most nem a szexre gondolok, mert az részemről sajnos nincs. Havi kb. 2 alkalom. Amit párom jobb híján csak elfogadni tud, mert én a kezdetektől ilyen vagyok, sosem érdekelt az intimitás. Voltak időszakok, amikor nemtetszését fejezte ki, sokat vitáztunk a szex hiánya miatt, de amióta elköltöztünk, többször is kifejezte, hogy belátta, elfogadta, nem tud mit csinálni).

Szóval ott tartottam, hogy megszoktuk egymást. A szerelemből szeretet lett, a szeretetből megszokás. Úgy érzem, olyanok vagyunk, mint akik együtt laknak, néha összebújnak, megnéznek egy filmet, nagyritkán lefekszenek egymással, közösen visznek egy háztartást, fenntartják a kis birtokot és ennyi. Nincs meg az a vonzalom, aminek lennie kéne.

Én így érzem.

Le tudnánk egymás mellett élni az életünket. Akármi problémánk felmerült eddig, mindig meg tudtuk beszélni, és lett valahogy. Sosem tartottunk szünetet, sosem léptünk félre. Tehát ez egy biztos, stabil párkapcsolat, amiben számíthatunk a másikra és szeretjük, tiszteljük egymást.

Ennyi év után mindenhol ilyenné változnak a kapcsolatok.


Boldognak kellene lennem, mégis boldogtalan vagyok sokszor. Úgy érzem, csak elvagyok a kihűlt, langyos vízben.

Hiába bókol, hiába csinálja meg helyettem a mosogatást, vagy hiába ölel át este az ágyban, amikor ő is lefekszik aludni utánam, nem vált ki belőlem semmit. Semlegesek már az érzéseim.

A kutya is jó dolgában veszik meg?


Engedjem el ezt a kapcsolatot? Vagy fogadjam el, hogy ez ilyen, és így kell leélnem az életem?

Nehéz lenne szakítani, mert az életünk felét egymásba öltük. Nehéz szakítani a hitel miatt. Nehéz szakítani a kutyus miatt (nem, nem csak egy kutya! Családtag!) Nehéz szakítani, mert annyi mindenen keresztül mentünk. Nehéz szakítani, mert együtt vátunk felnőtté.


Előző években már szó volt a párterápiáról (amikor gyakran adódtak gondjaink), de nem lett belőle semmi. Ahogy telt-múlt az idő, valahogy megoldódtak a problémák.


De akkor mégis mit csináljak? Engedjem, ne engedjem?

Fontos nekem a párom. Egy talpig becsületes, tisztalelkű, lelkiismeretes úriember. De mit tegyek, ha már úgy érzem, nem a párom, hanem csak a barátom?


Köszönöm, hogy végigolvastad.


márc. 2. 09:42
1 2
 11/17 A kérdező kommentje:

Kamaszkoromban sem érdekeltek a szexuális dolgok. Nem néztem pornót, nem önkielégítettem, mert nincs rá igényem. Nálam nem opció, hogy "megszeretem majd". Nem érdekel.

Csak a párom miatt szexelek, mert tudom, neki igénye van rá. Ha ő nem lenne, egyáltalán nem csinálnám, sőt még mással se.

Pedig nagyon törődő, akármennyire is próbál közben a kedvemben járni, úgy csinál mindent, hogy nekem is jó legyen, nekem valahogy többet jelent egy tejeskávé mellett bekuckózni, vagy elolvasni egy könyvet. Ez van.

márc. 2. 10:51
 12/17 anonim ***** válasza:

Hm, furcsa vagy. Hogyan vágyhatsz szerelemre, szenvedélyre ha nem akarod megélni amivel együtt jár? Olyannyira alacsony a libidód, vagy aszexuális vagy? Aszexuális nem vágyik szenvedélyre, szerelemre, neki elég a szeretet, ölelés és ilyesmi.


Én úgy hiszem, hogy nem vagy az, inkább valami más áll a háttérben. Lehet nem ártana szexológushoz, pszichológushoz fordulni, akár kezelői orvoshoz, lehet a hormonokkal, pajzsmirigyel van probléma.


Szakítani kéne mindenképpen és az eredményektől függ, hogy szingli maradj, vagy párkapcsolatban.

márc. 2. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 anonim ***** válasza:
61%

Én a helyedben csak akkor szakítanék, ha minden szempontból megfelelő opció számodra a tartós, akár élethosszig tartó egyedülállóság. Hogy miért? Mert:

1. a szexhez való viszonyulásod drasztikusan! leszűkíti azok körét, akiknél szóba jöhetsz, és hidd el, nem a jobbak lesznek ezek...

2. 30 éves vagy, ez amúgy is már szar kor társkeresés szempontjából, mert minden értékelhető férfi foglalt. Azt fogod tapasztalni, hogy bárkibe botlasz élőben, aki tetszik, annak minimum barátnője van. Emiatt lehet, hogy próbálkozol majd neten, ott is belefutsz majd egy csomó foglaltba (csak nem biztos, hogy ezt tudni fogod róluk...), a többinek meg a 99%-a kuka vagy ezért, vagy azért.

3. Ilyen embert, ilyen passzolást tényleg nem találsz még egyet. Na meg mellé ilyen anyóst. Majd emiatt is mindjárt jól belém állnak itt, de igenis nagyon sokat számít.

Ha szakítasz, ennél csak rosszabb/kevesebb vár. Olyan férfiak és kapcsolatok, akiknél és amiknél még egyedül is jobb. Csakhogy amikor ott leszel 40 fölött, majd 50 fölött és így tovább még mindig, már évtizedek óta full egyedül, nem biztos, hogy annyira jól fogod érezni magad...

márc. 2. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
100%
Egyetértek, hogy ennél sokkal de sokkal rosszabb vár csak odakinn. A 95% vagy a szexuális igényeid vagy a gyerektelen vágyaid miatt kizárt hogy akarna tőled valamit, és a maradék 5% pedig a minden mindegy lecsúszott kategória, akinek talán még nője sem volt soha. Főleg harminc feletti nőként. Nem tudom milyen ábrándokat kergetsz, de ilyen csomagokkal, ennyi idősen, az örök magány reálisabb mint az, hogy fele ennyire jó kapcsolatot találsz. Elég sok ilyet láttam már. Neki viszont fantasztikus élete lehet egy fiatal, szexi lánnyal, aki tényleg vágyik a szeretetére és a szexualitásra. Mi is 30 évesen mentünk szét évtizedes kapcsolat után, ő 6 év alatt sem talált senkit, én pedig hamarosan elveszem a 20 éves fantasztikus párom feleségül. Az ábrándokat kergető, jót megbecsülni nem tudó 30as nők kiábrándult történeteivel van tele az internet.
márc. 2. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 A kérdező kommentje:

Akkor végülis csak jót tennék vele, ha szétmennénk. Találna egy 20 éves csajt, aki szintén nem akar gyereket (?), jó lenne vele a szex is.


Nekem ennyi elég. Ha ő boldogabb lenne később, nekem máris megéri.

márc. 2. 14:46
 16/17 anonim ***** válasza:

Egyrészről mindenképpen le kéne ülni finoman megbeszélni az érzéseket és tudni a sajátjait. Másrészről esetleg találni kéne olyan programokat, amikkel újra színt lehetne varázsolni.


35/F

márc. 3. 09:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 A kérdező kommentje:

Nem hoznak színt a programok már.

Felőlem Párizsba is elvihet, attól még ugyanazt a kihűlt, szürke valamit érzem sajnos.

márc. 3. 12:08
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!