Mi az ami miatt számodra nehéz a párkeresés?

-Nagyon nehezen találok/találtam olyan személyt akivel passzolna a személyiségem.

-Kiábrándult vagyok az emberekből és a világból.

-Még nem nézek ki elég jól.

-BPD és OCD tüneteim is vannak, de kordában tartom.

-Lelkileg én már meghaltam.

Mert ugyanazt elvárom a másiktól is amit én nyújtani tudok. 24 évesen az a tapasztalat, hogy nem sokan gondolkodnak komoly kapcsolatban, hanem a "kiélésen" gondolkoznak, ami tőlem távol áll, szeretek bulizni, de engem az alkalmi szex nem tölt fel jobban, mint amikor kiverem magamnak és utána ugyanúgy magányos vagyok mint előtte és bánom hogy nem lett több belőle. Így baromi nehéz. Ráadásul valamiért vonzom a hatalmaskodó személyiségű nőket is, akik velem nem kompatibilisek, mert ha nekem nem tetszik valami, akkor hangot adok neki, ha nagyon megbántott, akkor se kép, se hang, ez pedig kikészíti az ilyen embereket.

Meg úgy általában is az az elképzelés, hogy ha a férfi dühös, akkor csapkod, kiabál, nem olyan mint én, azt a nők nem szeretik, mert így nem tudják magukat az áldozatszerepbe beleerőltetni, max annyi marad fegyvernek, hogy milyen gyerekes vagyok, meg durcás.

Valamilyen rossz berögződésem is van még az önbizalomhiányos sulis évekről, mert nem vagyok jó társaságba való bekapcsolódásban sem - próbálok javítani rajta - inkább egy-egy emberrel való interakcióban, mert egész egyszerűen nem tudom társaságban hogyan kellene viselkednem, általános suliban volt szélesebb baráti köröm utoljára, azóta vagy egyedül tengetem hétköznapjaim vagy egy-egy haverral.

Valamint még csak most bontogatom a szárnyaimat, jogsit is most csinálom, szóval az egyedül élek, kocsival csajozós sztereotípia sincsen meg.

Egyébként nem tudom, hogy az én hibám-e vagy sem, hiszen akik most vagy egykoron közel álltak hozzám, még ők is hasonlóan csajozási problémákkal küzdenek, szóval arról az oldalról sem fogok gondolom segítséget kapni, hiszen még nekik kellene segítség, gondolom rám senki sem gondol, hogy majd bemutat egy csajnak stb.

Mert kevés negatív tulajdonságot tolerálok. Nem bírom a kontrollmániát, az igénytelenséget, a lustaságot, a papucsságot, a káros szenvedélyeket (cigi, drogok, videojátékfüggőség, de mondjuk alkohol néha belefér), a “nekem sok énidő kell és majd holnap visszaírok” féle pasikat, az okoskodó pasikat, a sérült lelkivilágú pasikat, a “mindig nekem kell igazam legyen” pasikat, az “elvárom, hogy alkalmazkodj, de nekem ne kelljen semmiben” pasikat, a buta pasikat, a humortalan unalmas pasikat, a “második randin már gyere át filmezni, mert akkor olcsón megúszom a randizgatást és gyorsan lesz szex” pasikat…

És így sajnos kiesik a férfiak 95%-a xD Az a kevés, aki pedig jó lenne, szintén pont ennyire válogatós és nehezen találom azt, akivel pont egymást akarjuk. De inkább vagyok boldog szingli, mint egy olyan pasival, akire bármi is igaz a fentiekből.

Mivel átlagos külsejű vagyok, a netről szinte lehetetlen barátnőt találnom. Nagyon ritkán van egyezés a társkereső appokon és a nők nagyon ritkán írnak vissza. Ha esetleg valaki visszaír, akkor is csak pár szavas üzenete(ke)t ír, nem is kérdez, nekem kell életben tartanom a beszélgetést, hamar ghostingolnak, kb. esélytelen összehozni egy találkozót. Ha vért izzadva nagy nehezen összejön egy találkozó, utána azt kapom, hogy nem érzi a kémiát.

Tudom, hogy élőben kéne ismerkedni, mert más esélyem nincs, de ahhoz meg nincs kedvem, lusta vagyok hozzá.

Tehát jelenleg: sehol sem ismerkedem.

Kb. amit az első írt. Csak kicsit kifejtve, nem érzem senkivel annyira a közös hangot, hogy ne megerőltetni kelljen magamat egy randira elkészülődésre, kb első 1-2 alkalommal még van kedvem, mert kíváncsi vagyok, aztán megunom, még ha konkrét hibát nem is tudnék a másikban találni, sokkal jobban felcsigáz a gondolat, hogy megnézzek 3 epizódot egy sorozatból itthon egyedül, minthogy xy-nal találkozzak🤷‍♀️ (Szándékosan nem is ismerkedem, baromi jól elvagyok egyedül, csak néha akad valaki csak úgy, aki felkelti az érdeklődésem, ilyenkor nem zárkózom el a lehetőség elől.)

A libidóm eleinte rendben van, de szexelek valakivel pár alkalommal és utána a vágy is elmúlik, mondjuk hozzátenném, hogy férfi orgazmust maximum 1-2 álmomban okozott, szóval addig izgalmas a szex kb, amíg megtörténik, utána azzal is úgy vagyok, hogy amúgy minek csináljak egy ilyen semleges uncsi dolgot, ez nem éri meg a macerát.

6: Szerintem sokkal többet kizársz, mint 95%, mert nagyon kicsi az átmenet a nem kontroll mániás és nem papucs emberek között. Aki szeret és maszkulin, tűnhet úgy, hogy kontroll mániás, aki pedig papucs, az nem maszkulin és nem kelt benned vonzalmat.

Férfiak körében a videójáték olyan, mint nőknél a mobiltelefon, a többi feltételt amit írtál már nem is veszem hozzá. Kb minden férfit kizártál.