Félek attól, hogy korlátozni akar?

Sziasztok!

Szeretnék majd elmenni pszichológushoz ezen érzéseim miatt, mert azt hiszem szükségem van rá, de érdekel a véleményetek.

28 éves vagyok, másfél éve vagyok együtt a párommal, aki 10 évvel idősebb nálam. 1 éve együtt is élünk. A kapcsolatunk kicsit nehezen indult, én elég független típus vagyok, ő pedig sokkal ragaszkodóbb. Mindketten hozunk otthonról mintákat, "hibákat", de ezeket a konfliktusokat mindig meg tudtuk beszélni és már jó ideje nem is nagyon vannak vitáink. Ő szerintem kicsit szorongó kötődésű, volt pár rossz élménye, csalódása, ezért nagyon kellett neki a visszajelzés a kapcsolatunk elején. Ezeknek néha most is érzem még a jeleit. Nagyon máshogy dolgozunk, ezért azt mindig le kell egyeztetnünk, hogy kb ki hova megy a héten, hogy mikor tudunk valami közös programot csinálni. Ezt néha kötöttségnek élem meg, mert sokszor nem tudok csak úgy spontán dönteni egy találkáról vagy kávéról, vagy nem maradok a kollegákkal egy sörre ha random úgy alakul. Napközben kb. tudjuk ki merre van, mit csinál, ez is néha feszélyez, hogy úgy érzem be kell számolnom mikor hol vagyok. Sok férfival dolgozom együtt, táncos vagyok, olykor ezzel kapcsolatban is vannak kis féltékenységek benne, bár ebben már sokat fejlődött. Ami a problémám, hogy úgy érzem folyton keresem a red flegeket. Az előző kapcsolatomban, mikor kiléptem belőle utána jöttem rá, hogy kicsit korlátozva voltam és félek, hogy ne legyen megint ez. Például vannak barátnőim akik párkapcsolatban vannak és néha elmennek külföldre egy hétre is a párjuk nélkül, találkoznak kettesben új fiú haverokkal, neki ezek pl. nem férnének bele. Egyébként nem vágyom arra, hogy elmenjek nélküle egy hétre, de már ezt is korlátozásnak élem meg, hogy ha vágynék rá, akkor tudom, hogy rosszul esne neki. Közben azt el kell mondani, hogy nagyon szeretem és ő is engem, nagyokat nevetünk, jókat beszélgetünk, mindig meghallgat, kimutatja az érzéseit, minden programra nyitott, főz, bevásárol, támogat a tanulmányaimban, elismeri a munkámat, gondoskodik rólam ha úgy van és túl van csomó terápián és sokat dolgozott magán. Mióta együtt vagyunk, voltam már egyszer ott alvós lánybúcsún, rendszeresen találkozom vele is, de főként külön a családommal és a barátnőimmel is, szóval lehet csak túlagyalom meg régi rossz tapasztalatok miatt van bennem ez az érzés. De ha valamin összezördülünk vagy úgy reagál, akkor rögtön rossz érzésem lesz, hogy most ezt biztos azért kérdezi, mert féltékeny vagy el akar számoltatni vagy korlátozni akar. Szeretném magam mögött hagyni ezeket az érzéseket. Ti mit gondoltok, éreztetek már így? Köszi a válaszokat!