Ebben az esetben miről lehet szó szeret vagy birtokol és mi lenne a helyes döntés?

A párom lehülyepi.csázik ha nagyon összeveszünk és olyan mint egy hajcsár. Az vettem észre magamon hogy kötelességből szoktam hozzámenni újabban és nem azért mert én hozzá akarok menni.Ebben azért az is szerepet játszik hogy ilyen hülye piszkálódós természete van(csipkod meg mitesszeres vagyok elkezd nyomkodni rá kell szólni hogy hagyjon békén) meg valami fa.szsággal mindig megsértett, nem is lehet mellette jól érezni magát az embernek.Na de többször próbálkoztam szakítással régebben, mert akkor sem volt felhőtlen a kapcsolatunk viszont vele nem lehet szakítani mert addig könyörög nekem míg meg nem gondolom magam.Egy módja lenne a szakításnak hogy azt mondom más csávóm van és valamelyik fiúismerősömre ráfogom hogy az vagy megcsaltam vele holott amúgy nem is vagyok ilyen fajta. De én nem akarok más pasit elegem van belőlük nem kell még egy hajcsár. Elég nekem anyám hajcsárnak otthon meg elég megfelelni a fősulinak az is nehezen megy eléggé. A gond az hogy barátaim sincsenek(neteseken kívül) és depressziós típus vagyok így lehet hülyén hangzik de gőzöm nincs néha mi lenne jó nekem. De ezt a kapcsolatot már nem élvezem az biztos.Lehet hogy szeret mert azt akarja minél többet legyek vele élőben meg naponta beszélünk telefonon na meg mondja is hogy szeret szóval nem kizárt dolog de a természete nekem akkor is sok már és a lelkesedésem felé egyenlő a nullával.Különben inkább mintha birtokolna mert a jelzőiből is ítélve mondok valami reális vagy félig reális dolgot amiből elegem van akkor hülye vagyok ,hülye pi.csa meg sekélyes. Na meg nekem semmi rossz tulajdonságom nem tűri el kiparodizálás nélkül, de azért felidegesíteni a másikat hülyeséggel az jól megy neki.Na meg a hajcsárkodás is.Attól félő ha egyedül leszek akkor meg visszatér a depresszióm amit úgy kell elképzelni hogy semmiben nem tudok jól teljesíteni.Mivel barátaim is csak neten vannak így gyakorlatilag életem is csak a párommal van de ugyanakkor meg ehhez nincs már kedvem és ha lennének barátaim már régen otthagytam volna.De ők is lebeszéltek volna róla mint ahogy az internetes barátaim sem voltak sosem róla jó véleménnyel.Ugyanakkor nem biztos hogy csak benne van hiba. Engem régebben kirekesztettek és magányos voltam 6 évig . Azóta nem mennek az emberi kapcsolatok.Elképzelhető hogy nekem más kapcsolatomban is lesznek bőven problémák és sokat fejlődtem a párom mellett is ,azonban már nem hiszem hogy jó irányba visz engem mert már lassan házisárkány lesz belőlem miatta.