Külföldi magyarok (akik 20+ után mentek külföldre) együtt lehet élni idegen nyelvűvel?

Nekem volt külföldi barátom. Mindkettőnknek idegen nyelv volt az angol. Egy idő után nagyon hiányoztak a nagy beszélgetések, amire sajnos azon a nyelven nem voltam képes. Hiába beszéltem elég jól, az akkor is más volt. Két évig tartott.

De van egy ismerősöm, aki Londonban egy lengyel lánnyal jött össze. Házasok, gyerekük is van. Tíz éve élnek Angliában, ők nyilván egy másik szinten beszélik már a közös nyelvet, jól megvannak.

Nekem mukodik a (egyebkent del-amerikai) ferjemmel, angolul beszelunk, angol nyelvu orszagban elunk, nincs gond.

Hianyzik az anyanyelvem a hetkoznapokban, de azt a barataimmal tudom potolni :)

En tiz eve elek kulfoldon, a ferjem angol es nincs gond az idegen nyelvvel, ennyi ev utan ez mar termeszetes. Mondjuk amikor faradt vagyok van ugy h nincs kedvem angolul beszelgetni, de ez nem kedv kerdese:))

Angolul almodom, es neha konnyebb angolul beszelnem mint magyarul. Szoval nem megszokas kerdese sztem:-)

Így van én is meg tudtam szokni (10 évig voltam ilyen kapcsolatban). Inkább az a lényeg, hogy a személyiségetek passzoljon, meg legyenek közös témáitok. + Még ott van a metakommunikáció. Szóval mindent le lehet olvasni, még ha nem is megy olyan jól a nyelv.

Amúgy nekem is hiányzott persze, de azt barátokkal, kollégákkal tudtam pótolni.

7 éve (24 évesen) költöztem Ausztriába az osztrák barátom miatt, akivel akkor már 3 éve távkapcsolatban éltünk. Azóta összeházasodtunk és nagyon jó a házasságunk :) A német a közös nyelvünk és bár ő is megtanult magyarul, maradtunk a németnél, mert valahogy azt szoktuk meg.

Nekem a német volt az első idegennyelv, amit az iskolában tanultam, de amikor összejöttünk már évek óta nem használtam, így gyakorlatilag előről kellett kezdenem. Mire kiköltöztem, újra felhoztam magam és letettem a felsőfokút. Azóta pedig csak javult a helyzet :)

Nem mondom, hogy nem idegesített, főleg az elején, hogy gyakran nem jutottak eszembe szavak és nem tudtam rendesen kifejezni magam, de idővel egyre könnyebb lett. Ezenkívül nekem az is segített, hogy az ő anyanyelve a közös nyelvünk, így folyamatosan volt lehetőségem fejlődni. (Ha angolul beszéltünk volna egymással, akkor valószínűleg megrekedtünk volna azon a szinten, ahol a kettőnk közül jobban beszélő állt.)

Összességében egyáltalán nem bánom, hogy a munkahelyemen és otthon is a németet kell használom, cserébe van egy szuper férjem, aki más téren sokkal jobban megért, mint bármelyik magyar pasi, akivel előtte jártam.

Ezenkívül az anyanyelvemet sem kellett végleg feladnom: minden nap beszélhetek a családommal, a barátaimmal vagy a magyar kollégámmal, tévézhetek és olvashatok magyarul. Szóval igen, együtt lehet élni idegennyelvűvel :)