Ez mekkora probléma ma a 30 feletti férfiaknál?

Az efféle "paraméter" egy férfi esetében akkor szinte biztosan kizáró ok, ha internetes társkereséssel próbálkozik. Ezeken a fórumokon ugyanis nem megy át az első szűrőn sem a nőknél. El sem jut az első randiig. A természetes ismerkedés során, amikor ez nem rögtön derül ki és egyébként a nőben kezdeti szimpátiát keltett a férfi, már van esély, hogy ezt elnézi neki.

Az eredeti kérdéstől függetlenül szerintem nem szabadna gyorsan ítélkezni emberek felett. Jó néhány olyan pálya van, amely esetében teljességgel reménytelen jelentős szülői anyagi segítség nélkül, egyedül, 40 éves korra, saját lakást összehozni. Nézzen utána valaki annak, hogy mondjuk egy magyar-történelem szakos tanár a pálya első 15 évében mennyit keres. Ha valahogy nagyon spórolósan össze is hozza mondjuk 10 év alatt egy 30 négyzetméteres lakás induló tőkéjét, a havi banki törlesztőrészlet számára akkor is megfizethetetlen marad. Ugyanígy megfizethetetlen az albérlet is. Szép számmal vannak, akik egyedül legfeljebb csak pályaelhagyással tudnának saját egzisztenciát teremteni.

Az én esetem nagy ellenpélda vagy egy speciális rendhagyó eset.

Én több közös indokból nem léptem le, egy ideig nem tudtam megteremteni, egyedül nem is mentem volna sehová nagy helyemről, majd most már rokkant anyumat magára hagyni egyéb nehéz életviteli helyzetet teremtene. Én már tiniként megkaptam a lakás nagyobb részét úgyszólván mamámtól és anyumtól is, mamám hagyott itt minket, így lett megbeszélve, a helyzetet előre látva 26 év felett rám lett írva a lakás fele. Pont akkor éppen megvolt exkapcsolatom, de arról később. Bár sokáig mamahotel volt és ezt bevallom, mert anyumnak eléggé rossz beskatulyázott képzelgései voltak fiúkról... Amikor sokkal jobban lerobbant, akkor én hirtelenül nekiláttam főzni magamtól. Azóta többnyire én intézem a háztartást, párom mellett is többnyire én főzök, van egy saját kialakított étrendem is. Párom ide költözött és együtt át is alakítottuk a szobát. (Bár az én ötletem volt.) Gyakorlatilag most már én látom el anyumat és páromat, mamahotel átfordult - anyummal kapcsolatban - fiúhotelre. :D Az élet ugyanúgy és kicsit gyorsabban megadta a körforgást, gyerek pedig nem várható. Párom legszívesebben inkább külön lenne nagyobb lakásban, de elfogadta a helyzetet és jól vagyunk. Különben a nagyobb lakás vágya pénzügyileg képtelenség lenne. Garzont tudnánk megengedni, lakásvásárlásról ne is beszéljünk.

Exem távkapcsolatból érdekesebb történet volt. Akkor még nem tudtam főzni és ő eléggé idősebbként is mamahotelben lakott. Ennek ellenére felvázoltam neki egyetlen értelmes megoldásként, hogy költözzön ide és előtte együtt próbálkozzunk meg közös életvitellel. Ennek több háttere van, hogy miért ezt tartottam jónak és mások is egyetértettek. Ez már túl hosszú lenne. De ő életképtelen volt teljesen. Utána derült ki, hogy exével 5 éven át volt ilyen életképtelen és az pedig ezért szakított vele. Tehát ő változni sem akart sehogyan sem. Én legalább akartam és rákényszerülve megtettem. Hát ezután 1 hétig tartott nekünk, ahogyan ez kiderült. Előbb ki kellett volna derülnie, hogy ne éljem bele magamat. De 1 év múlva jött párom, úgyhogy hosszú közös élet sehogyan sem lett volna abból. (Párom nem társkeresőn érkezett.)

35/F

"Mert te sosem hibázol te idióta"

Dehogynem. Léptem már rá más lábára, felejtettem el kolléga névnapját, sőt az állandó utalásoknál is elfelejtettem átírni a megemelkedett közös költség összegét.

De nem hoztam még rossz anyagi döntést, pláne nem akkorát, hogy a szüleimhez kelljen költöznöm.

Én nem tudok olyan indokot mondani, ami számomra elfogadható lenne. Itt olvastam egyszer, hogy azért lakik az anyjával, mert az ellátásra szorul és ö segít neki a mindennapokban. Szép és jó, de ezt sem tartom jó ötletnek. Akkor ez az ember, amíg az anyja él, nem alkalmas párkapcsolat kialakítására. Hogyan is? Összeköltözni nem lehet vele, programozni nem lehet vele, mert állandóan siet haza, hogy az anyja el legyen látva.

Olyan exem is volt, hogy egyedül élt a pasi, de a szülei 5 percre laktak és minden egyes nap oda ment ebédelni. Mert hogy az anyja úgyis föz, akkor már mindegy, hogy kettöre vagy háromra. Na az ilyen se szakadt még le az anyja csecséröl.

Pénzügyileg rossz döntést hozott: lefordítva azt jelenti, hogy rossz döntést hoztam, aminek a következményeiért semmi kedvem vállalni a felelösséget, így az a legegyszerübb, ha visszamegyek az anyukámhoz, majd ö megoldja helyettem, ahogy eddig is mindent.

Ha anyukához kell visszamenni, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy semmi egzisztenciája nincs.

Én nö létemre 23 évesen költöztem el otthoról, igaz, 3 évig férjnél voltam, de 26 éves korom óta teljesen önállóan, külföldön, idegen országban, idegen nyelven szülöi segítség nélkül a fizetésemböl élek és ha egy nö ezt meg tudja csinálni akkor egy férfi is. Ha akarnék se tudnék a szüleimre támaszkodni, mert már rég nem élnek.

Számomra alkalmazkodni lenne nehéz.

A zajra a szexre halkan legyünk a konyhában ne csókolózzunk bárhol, nyilván apróság de a főzés az étel, útban lesz a másik....

Max 1 hónapig viselném el amíg nem megyünk albérletbe pl.

Nekem volt mamahoteles 50 éves exem.

Amikor szóbahozta hogy anyjáékkal él, rögtön elő is adta hogy az apja főz, de ő tartja el magát és nem használja ki a szüleit.

Dehogynem…. Eszi az apja főztjét, nem ad bele az élelmiszerek költségeibe.

A csúcs az volt amikor mondta hogy utálja hogy karácsonykor annyi rokon jön hozzájuk és nagy takarítást kell csinálnia, pl fürdő, WC.

Év közben nem szokta….

Tényleg idősek voltak a szülei, ma már ott élt, a takarítás alap lehetett volna a részéről. Csak karácsonykor????

Na ezzel én nem költöztem volna össze.

Hát szerintem a nők többségénél ez automatikusan kizáró ok. Én is otthon laktam egy ideig, de már akkor 25 éves koromban is húzta a száját a többsége, hogy hát azért ez így nem jó...

Ezzel nekem az a bajom, hogy amúgy lakhatási válság van már vagy 10 éve. A sok "támogatásnak" köszönhetően a lakásárak már vagy 4-5-szörösükre emelkedtek. Így egy férfi - hacsak nem valami kivételesen szerencsés - nem fog tudni lakáshoz jutni.

És akkor el is jutottunk a fájdalmas tanulsághoz. Nem számít, hogy mit tettél, és hogyan, kizárólag az számít, hogy mid van. Vegyünk két fiatal férfit, ugyanolyan külső, végzettség, jövedelem, kommunikáció, stb.

Géza örökölt egy lakást. Na ő már sokkal esélyesebb lesz a csajoknál, hiszen van saját lakása, ő már felnőtt férfinek fog számítani!

János meg nem örökölt semmit, nem kapott senkitől semmit. Ő meg éretlen fiúnak fog számítani, hiszen az anyjával él.

Igen, elég lehangoló, de ez van.

19-es, mert lakást csak "örökölni" meg "kapni" lehet.

Pontosan ezért ültök anyátok nyakán, mert ugyanígy gondolkoztok, mástól várjátok, hogy lakást tegyen a s.tek alá, megoldja az életeteket. Mintha a szülöknek ez kötelességük lenne.

Amíg nem vállaltok felelösséget a saját életetekért, addig marad a sírás.