Szakítás után, hogyan tovább?

Sziasztok! Ha megengeditek leírnám a történetemet. 3 éve jöttem össze a leányzóval, én már dolgoztam mikor összejöttünk. Szerencsére viszonylag jó fizetéssel rendelkeztem. Az anyós már az elején megmondta, hogy többet képzelt a lányának, konkrétan diplomás embert.. A lány egyetemre jár, de fizetős és én úgy látom szó szerint csak egy diplomát ad, tudást nem. Tulajdonképpen alig van órája. Felvette a diákhitelt, én tettem félre a jövőnkre.

Volt, hogy más palinak küldözgette magát messengeren és lebukott, kidobtam. 1 hét után "megbánta" és sajnos visszafogadtam. Nem volt rendes bizalom. Igyekeztem a kedvében járni, jártunk többször is külföldön a három év alatt, de csak a hibát látta bennem a végén. Barátnők és a szülő is ellenem beszélte nem értem miért. Próbáltam megkérni, hogy menjen át egy olyan egyetemre, ahol van esély állami képzésre, de ezt úgy vette, hogy megszólom az iskoláját.. Kicsit úgy érzem bele kényelmesedett a helyzetébe.

Többször is megmondta nem halad előre a kapcsolatunk pedig egyedül nekem volt jövedelmem ő azt a keveset amit keresett, ha dolgozott is elkávézgatta, vásárolta. Hogy lehet előre haladni, ha nem gondolozunk felelősen?

A lány megismerése előtt vesztettem el édesapámat és elég kemény pofon ez most nekem újra. Kapcsolatunk végén már alig akart időt tölteni velem, itt a végén összekaptunk és nem lehetett vele beszélni, nem akart békülni. Úgy éreztem ő a lelki társam és a legjobb barátom is egyben, de minden jel inkább arra mutat, hogy amíg én dolgoztam ő már mással volt.. Borzasztó szarul élem meg, olvastam praktikákat eljárok futni, edzeni stb, de ha van valami ötlet ami segítene azt szívesen fogadnám. A lány most a világ legboldogabb embere, én meg rottyon vagyok. Úgy "köszönt" el, hogy ezek a dolgok amiket én csinálok neki nem kellenek. Nem kell ez, hogy a jövőre gondolok stb.. 25F/22L