Lehet ebből mégis házasság? (kicsit hosszú a sztori)

Párkapcsolatom eljutott abba a bűvös "kritikus" periódusba, így 2 év után.Gyakoribb veszekedések, hullámvölgyek végül kibékülések, jövőtervek .(még nem lakunk együtt)

Páromnak(aki a férfi, 38 éves) volt 1-2 "szakítási" rohamja,de mindig ő jött már másnap kibékülni,( mert letisztázta magában és velem akar lenni,stb.)(Jelzem, megszűnt a munkahelye és jó ideje frusztrált,hogy nem talál más munkát, ez kihat a mindennapjai(nk)ra .)

Az ilyen szakítási rohamja után mindig felhívja a legjobb barátnőjét(aki más megyében él és valóban csak barátnője,plátói, az egyetlen olyan ember az életében,akivel mindent megbeszél), elmondja neki,hogy ő most épp egyedülálló lett,meg még ki tudja,miket.DE! Kibékülés után már nem dicsekszi el boldogan,hogy mégsem egyedülálló, mi több, ha az a barátnője rákérdez pl.pár nap, hét után, akkor meg ködösít,olyanokat válaszol neki,hogy néha magányos, meg talán nem is olyan jó neki ez a Mi kapcsolatunk, stb. Mintha direkt sajnáltatná magát,eljátssza a magányos farkast.

Nekem meg folyton összeköltözésről, közös tervekről, beszél,meg persze, így meg úgy szeret.

Egyszerűen nem tudom, hová tenni ezeket a dolgait.Tavaly még igencsak nősülhetnékje volt(bár azt is csak a barátnőjének súgta meg,nem nekem), idén már nem érzem..nem tudom.(Köze lehet a munkanélküliségének??)

Volt valakinek ehhez hasonló kapcsolata? mi lett belőle?lehet ennek ("rohammentes") jövője???