Fiúk, ti veletek volt már olyan, hogy utólag megbantatok, hogy visszautasitottatok illetve elhagytatok valakit?

Igen. Szakítottam egy lánnyal, aki mindent megadott nekem (rajongott értem, szexi volt, gyönyörű, aranyos, gondoskodó és mohó az ágyban stb.), kivéve egyet.

Nem volt szellemileg partnerem. Nem tudtunk beszélgetni.

Őt nem zavarta ez. Még hónapokig "tologathattam" volna, de engem zavart. Nagyon.

Szakítottam vele, és iszonyú nehéz volt. Végig azzal erősítettem magamat, hogy hosszútávon jobb lesz majd. Hosszútávon ez a jó döntés! Hiszen minek húzzam kettőnk idejét, amikor tudom, hogy valójában nincs jövője a kapcsolatnak.

Nagy levegőt vettem és letéptem egyhúzásra a ragtapaszt a sebről. Szakítottam vele. Kérdezte, hogy miért. Kb képtelen voltam válaszolni, mert én sem akartam szakítani. Csak tudtam, hogy hosszútávon ez a jódöntés.

Így kell tennem.

Sírtunk stb.

Kérte, hogy beszéljük meg. Mondtam, hogy nem... mert félek, hogy meg fog győzni, és nem akarom. Nem akarok elgyengülni.

Egy hétig minden barátom szidott, hogy milyen ostoba vagyok, hogy ilyen jó csajom volt, álom nő stb. és én szakítok vele... hogy lehettem ilyen hülye.

Egy hét szex nélkül és akkor elgyengültem a nyomás alatt.

Megbántam. Akartam őt. Ráírtam, vagy találkoztunk már nem emlékszem.

De szerencsémre ő visszautasított.

Miután megmondta, hogy ő sírt egy hetet és most már nem fog újra összejönni velem... megköszöntem neki.

TUDTAM, hogy hosszú távon ez a jó döntés, csak gyenge voltam. De Ő akkor már erős volt helyettem. :)

Szóval végül jól alakult.

Egy hét múlva már örültem az egésznek.

És pár hónap múlva pedig megtapasztaltam, hogy mégis valójában milyen kapcsolatra vágytam. Milyen lányra, aki szellemileg partner. Akivel össze tudok kapcsolódni a beszélgetések közben stb. Akivel ha elkezdünk egy témát délután, akkor éjfél körül vesszük észre, hogy ránk sötétedett :)

no mindegy :D Szóval igen. Hosszútávon jó döntés volt :D

Jó éjt :)