Mi lesz a soha be nem teljesült szerelemmel?

A volt párommal 1 évig jártunk együtt, sajnos elérte a saját érzelmi korlátait, nem tudott kapcsolódni, nem épült a kapcsolatunk, ez sajnos kapcsolat rovására ment és szakítottunk. Tudom, hogy nagyon szeretett engem, és én sem voltam még soha ennyire szerelmes senkibe! :( Hirtelen lángolt fel és végig ugyan olyan lelkesedéssel és szerelemmel éreztem iránta.

Eltelt egy év, és még mindig ő jár a fejemben. Volt azóta egy komolynak induló kapcsolatom, akit szerettem, de nem voltam szerelmes.

Sirattam őt is kicsit, de közel sem fáj annyira, mint akiről a kérdés szól.

Próbáltam annyi mindent.. járok terápiára, néha kiírom magamból az érzelmeket, vagy amiket neki mondanék. Programokra járok, sportolok, hobbim is van, nem állt meg az élet. Elkezdtem még többet tanulni, munkahelyet váltottam, nem panaszkodhatok, van mivel elfoglalni magam, és nem unalmamban gondolok még mindig rá. Teszek érte, hogy jobb legyek, fejlesszem magam, és ha végig gondolom az összes érvet, miért szakítottunk, voltak nehézségek igen. De még mindig azt érzem, mindenben tűzön-vizen kitartanék mellette, mert szeretem. Mert folyamatosan rágondolok, még miatta sírok, sokszor vele álmodok. Letöröltem a közösségi média felületeken, mert nem bírtam nézni. De aztán újra azon kapom magam, hogy hiába törlöm, néhány nap múlva ismét nézegetem.

Szerintem életemben először voltam igazán szerelmes, ezt soha senkivel nem éreztem még. Nem jut eszembe semmi olyan kapcsolódó esemény, ami esetleg egy gyerekkori traumával köthető össze. A pszichológussal sem mentem semmire ebben a témában.

Nem tudom mit kellene tennem. :( Tudtommal nincs senkije neki sem, azóta sem. Egykét ismerősöm néha összefut vele a városban, mindig egyedül látják, anyáink néha a piacon találkoznak, de csak annyit hallottam vissza, hogy ő is rosszul van, és maga alatt van. A munkába temetkezik.

Innen hogyan kellene tovább menni? Elakadtam, és maga alá gyűr egyre jobban. Félek, hogy elvesztem a türelmem, és rá fogok írni, mindenféle önbecsülést félredobva. :(