Manapság egy jó vers, miért nem elég vallomásnak?

Szerzőjét nem jelölném meg itt (jó magam) poet.hu-n valószínűleg úgyis visszaköszön tőlem

_______________________________________________

Andi az új remény

Látom, amit mások nem látnak,

Földreszált lelked, lelkem simogatja,

Érzem, amit más nem érezhet, érzem

Hogy Te kellesz, rajtad kivűl más senki

Andi Te vagy az új remény, benned látom

Azt amit másba nem, kerek arcod mindent elmond

Elmondja az elmondhatatlant, kimondja a végső szavakat

Te más vagy mint a többi, ekkora érzést nem vált ki senki

Mosolyod kitölti a teret, az egész lelkem,

Várok rád míg a földön élet az élet,

Ha nem jutsz el hozzám, én eljutok hozzád

Nehéz kimondani, mennyire de mennyire Szeretlek.

Szeretlek, mint a mackó a mézt

Szeretlek, mert minden porcikád tökéletes

Szeretlek, mert mást nem szerethetek

Szeretlek, amíg élek ott leszel a szívemben.

Budafoki gyöngyszemként éled az életed nélkülem

Nélkülem, mert torkomon akadt a szó, nem tudtam kimondani,

Könnyen veszed, a reményt, egy újat te tartod életben,

Amit érzek nem közönséges érzés, nem csodálat, maga a szerelem.

(2012. május 6.)