Mit tehetek, ha nem úgy érez? (Csak barátok vagyunk, de nekem többet jelent) Neki is én?

Sok ember van úgy, hogy a remény az, az érzés melyet most nem is akarna érezni, hisz szerinte csak hiú ábrándokba löki magát és a „happy end” helyett a koppanás marad neki.

Na, pontosan így érzem magam én is. Hirtelen azon kaptam magam, hogy minden egyes pillanatban, mikor Ő feljön facebookra a szívem nagyokat ver, és csak arra várok, hogy mikor ír már, és ha nem ír, akkor a csalódottság jár át bennem, mert megint azt hittem, hogy szeretne velem beszélni. De amikor mégis ír, akkor sem vagyok teljesen biztos, mert egyik pillanatban még nagyon jól érzem magam, de ő neki mennie kell. Azt írja, hogy holnap beszélünk, de nem ír egy hétig. Azt mondja fáradt volt, de megannyi helyen volt és még több emberrel beszélt. Azt mondja, hogy többet kellene beszélnünk a suliban, de mégsem jön oda, csak nagyon ritkán, mert én nem merek oda menni hozzá. Egyszerűen kétségek közt hagy, ugyanis, amint azt hiszem, hogy ez több mint barátság olyan érzésem támad, mintha meglökne, és megint a legalul találom magam. Néha utálom, amiért játszik velem, de rá kellett jönnöm, hogy én tehetek arról, hogy hagyom, had játsszon velem. Sokszor beszélünk és rendkívül megbízik bennem. Mégis néha megemlít egyet s mást és úgy érzem arra céloz, hogy kedvel. Többször ír egy héten és köszön nekem, de valahogy mégis úgy érzem hogy senki se vagyok neki. Pedig elmentünk ketten már több helyre is és nagyon sok terve van, hogy még mi lehetne, de mégsem vagyok biztos. Mit csinálhatnék? Szerelmes lettem, de nem akarom, mert nem viszonozza szerintem, bár néha tesz utalásokat... Be vallani nem fogom, mert ő a fiú és már annyi lány vallott neki (ezeket mind elmesélte), hogy megpróbálni sem szeretném, különben is szerintem neki kellene kezdeményeznie. Lehet maradi a gondolkodásom, de így látom. Mit tehetek?