A házasságok 60%-a válással végződik. Szerinted a fennmarado 40%-bol mennyi lehet tényleg jo? Ha már házasként találkoznál egy másik vagy nagyobb "Igazival", mitől függne, hogy válnál-e, megtennéd-e?

/8-as vagyok/

Természetesen én is úgy gondolom, hogy az amit leírtam, az mindkét félre igaz, és mindkét félnek ugyanúgy tennie kell a kapcsolatért. Sőt, szándékosan igyekeztem nem meghatározni a nemet, amiről írok, csak ez a hozzámegy igével elég nehéz.

De érdekes, hogy úgy érezted, hogy a férfiaknak írom, ugyanis valójában miközben írtam végig egy nőre gondoltam, aki ezeket a hibákat elköveti. Erről részben a közvetlenül ezelőtt hasonló témában olvasgatott kérdések, részben a csapból is folyó nagy "önmegvalósító nőnek kell lenni" mentalitás sugárzása, részben meg az tehet, hogy én is lány vagyok, tehát ez a része érint aktívan, a férfiaktól (páromtól) legfeljebb azt várhatom el, amit én nyújtok, azaz ott kell először hibákat keresni.

(Egyébként bocsi, hogy nem teljesen a kérdésre válaszoltam, de még nem vagyok házas, és nem is vagyok annyira közel hozzá. De gondolom érezhető, hogy a válaszom az, hogy nem válnék. Úgy gondolom, vagy pontosabban fogalmazva az a célom, hogy házasan is ez legyen majd a véleményem)

Most, ha tényleg a másik Igazi lenne az, az én esetemben azt jelentené, hogy ismerem annyira... ahhoz meg elég sok közösen töltött idő kell, hogy kiismerjem. Magamat ismerve, ha összetalálkoznék vkivel, aki elsőre nagyon vonz, akkor minél távolabb próbálnék tőle kerülni, mert tudom magamról, hogy hajlamos vagyok néha fellángolásokra, de ha távol tartom magam tőle, akkor ez egyszercsak kialszik, és aztán úgy is marad. Szóval elég nehezen tudom elképzelni.

De ha mégis... akkor számba venném, hogy mégis mi hiányzik a férjemmel való kapcsolatból, ami miatt egyáltalán bele tudtam másba szeretni. Mert az a kapcsolat akkor már nem jó (mondjuk az is más kérdés, hogy sokak szerint egy kapcsolat már jó, ha "szépen harmóniában" eltapicskolnak egymással a poshadt vízben, és nincs semmi izgalom). És ekkor biztosan megpróbálnám a párommal helyrehozni, és addig nem is csinálnék semmit a másikkal.

Ha helyre lehet még hozni, helyrehozom. Ha úgy látom, a szerelemnek még a magja sincs már meg, a másikkal meg tényleg el tudom képzelni a komoly kapcsolatot, akkor meglépném a válást, isten tudja mennyi együtt töltött év, gyerek után is. Hosszútávon mindenkinek ez a jobb.