Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogyan eszméltetek rá arra, hogy már nem vagytok szerelmesek a párotokba? Ha véget vetettetek a kapcsolatnak, hogyan tettétek?
Az elmúlt 1-2 hétben észre vettem, hogy már nem gondolok annyit a barátomra. Sokszor ha nem ír, akkor nekem egész nap eszembe sem jut. Régen "féltékeny" voltam, ha elment valahova, de most már ez sem érint meg. Azt hittem, hogy ez örökké fog tartani közöttünk, de azt érzem, hogy így már menthetetlen a dolog. Tapasztalatot és segítséget kérnék!
N/21(már össz-vissz 5 éve vagyunk lassan együtt)
válasza:Sokan ezért válnak el ... Sok kapcsolat nagyjából így zajlik mint amit leírtál. Lángolás szerelem szeretet megszokás aztán közömbösség. Ez mondható normálisnak is. Ha ő is így érez akkor egyértelműen véget kell ennek vetni. Végül is egy 5 éves kapcsolat ebben a korban az szép teljesítmény szóval panaszra nincs okotok. Beszéljél a csávoddal erről hogy ő mit gondol vagy érez aztán el lehet dönteni hogyan tovább. Ez a ti dolgotok nem az ittenieké hogy eldöntsék :D
Sztem örökszerelem nem létezik de a szeretet megtartható a megszokásért pedig nem is annyira nehéz megdolgozni. Sokan persze megcsalják a másikat azt hiszik az megoldás de az gerinctelen dolog és valójában semmit sem oldanak meg vele. Hát így hajnali kettőkor most ennyire futotta.
válasza:Köszönöm a válaszokar!
Persze, nem itt várom a megoldásokat, csak gondoltam hátha van olyan tapasztalat, hogy sikerült ebből kilábalni vagy esetleg normális módon lezárni, és ha igen, akkor hogyan?
válasza:Én is hasonlóan éreztem, mint te, bár nem volt könnyű rájönni, hogy az együtt tervezett életünkből soha nem lesz semmi. Első kapcsolat volt, 4 évet voltunk együtt, nagy szerelem, stb. Aztán eljött az az időszak, hogy már nem hiányzott, sőt tehernek éreztem, nagyon különváltak az útjaink.
Kommunikációval próbáltam megoldani, szerintem ez a legjobb megoldás, hogy le kell ülni és megbeszélni, elmondani az érzéseinket. Gondoltam én, aztán az exemnek ez nem tetszett. Sikeresen szakítottunk, azóta én vagyok a legnagyobb rib@.nc a világon - szerinte. Undorral néz rám, ha találkozunk, fellök, keresztülgázol rajtam. Ennyit a 4 évről...
Én a te helyzetedben is a kommunikációt javasolnám, nem hiszem, hogy a te párod is ilyen primitíven és gyerekesen reagálná le. Sok sikert kívánok!
21L
válasza:Szerintem meg pont az a "normális", ha nem függünk a másiktól, hanem van saját életünk is, és engedünk neki is teret. Nálam nem ez a szerelem fokmérője!
Ha nem tudunk együtt lenni a párommal, elfoglalom magam, és tudom, hogy amint lesz módja, jelentkezni fog, nem agyalok ezen egész nap. Ha elmegy valahova nélkülem, örülök, hogy jól érzi magát, feltöltődik, és igyekszem én is elfoglalni magam valami hasznos dologgal.
Ettől még szeretem, sőt, egyre jobban szeretem. A hangsúly ugyanis nálunk az együtt töltött időn van, hogy az legyen a lehető leginkább tartalmas, értékes, harmonikus. Meg tudjuk élni az együtt töltött pillanatokat, és ez a lényeg!
Nem a "hiányok" miatt vagyok szerelmes, azt én nem tekintem szerelemnek. Azt szeretem, ami VAN.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!