Ki lehet bírni egy egész életet egyedülállóként, úgy hogy vágynék társra?

Én úgy vagyok vele, hogy nem kell az egész életet kibírnom így. Bármikor dönthetek úgy, hogy ebből ennyi elég volt. Igaz, hogy nincs eutanázia, de megoldja magának az ember.

Részemről addig maradok, amíg van olyan családtagom/rokonom, akinek szüksége van rám, a segítségemre. Ennyit kötelességemnek érzek, anélkül, hogy ők elvárnák tőlem, hiszen ők is itt voltak és vannak velem, nekem. De tovább egy percig sem.

Nyilván aki nem (annyira) vágyik rá, annak könnyebb.

"Képetelen vagyok ismerkedni, nem csak az ellenkező neműekkel."

Menjél pszichiáterhez, mert ez nem normális. Egyébként meg befejezhetnéd a nyavalygást.

Csak Magyarországon van több 10e korodbeli nő, ha a 18-26 éves korosztályt vesszük akkor meg súrolja a szám a 100e-et. Ha nem tudsz ebből 1 nőt összeszedni, akkor a te gépezetedben van a hiba.

Kezdj el fejlődni, kérd szakember segítségét a rinyálás helyett.

A nyolcas válaszát nagyon támogatom!

Egyébként hogy ki lehet-e bírni az életet egyedül, úgy, hogy közben bánt az egyedüllét: Igen, sokaknak megy. Máshol, másban találnak örömet, legyen az akár pénzgyűjtés lakáshoz, stb, főleg hogy te magad is szeretnél gyereket, na hát akkor szerintem meg van a cél, hiszen ha minden rosszul jön össze, még akkor is tudsz örökbe fogadni egy kisgyereket :) Legyen az akár 10-15 év múlva. Hogyha ezt nézed, akkor máris nem számít, hogy van-e párod. De tekintve, hogy csak 25 vagy, nem hinném, hogy egyedül maradsz

"Egyre jobban úgy látom hogy nekem már sosem lesz senkim."

Hát ilyen hozzáállással biztos nem. És most nem a szokásos "benned is meg van, higgy magadban" dumát nyomom. Az ország ugyanis haldoklik, a társas kapcsolatok esnek szét. Szegényedünk, egyre szarabb lesz minden. Ha azt gondoltad, hogy eddig rossz volt, csak várj pár évet! Az idő ellened van! A jó oldala viszont az, hogy nincs veszteni valód! Semmi!