Más is érzi úgy a 30-40 közötti korosztályban hogy iszonyatosan nehéz ismerkedni, még itt Budapesten is?

A kémia nem csak szexuális.

Kémia nélkül minden üres, ha ennyire a szádba kell rágni.

Nézd, egyedül vagy. Magányos. Nem váltasz ki semmit a nőkből. Próbálsz kapálózni a korral meg mindennel, amivel mutatod, neked mennyire sürgős lenne 45-ig apának lenni. De ez van. Törődj bele, hogy nem kellesz.

"31-es szerintem mindenki kell valakinek, és abban szentül hiszek hogy mindenkinek megvan a párja 'odakint'."

Szerintem nem. Ez nagyon kiveszi az ember kezéből az irányítást. Mert ezt lehet hinni simán, de a vége az lesz, hogy itt sírsz, mert más nem hiszi ezt, és nem éri be veled. Illetve miben más ebben hinni, mint nem összejönni veled, és hinni, hogy van nálad jobb?

És még egyszer: a párkapcsolat TÉNYE nem pozitív dolog. Az emberek nem egészségesek. Ép ésszel simán fel lehet fogni, hogy tudnak sérült emberek egymással élni. Szerelem? Ne viccelj. Félelem a magánytól, a haláltól, valamilyen kattanás kielégítése, társadalmi elvárások, üresség...

Ha nő vagy akkor igencsak nehéz, mert a férfi felhozatal elég ergya.

Ha férfi akkor szociális képességek kellenek, meg pénz, (nem gazdagság) és ha normális kapcsolatot akarsz, akkor elég egyszerű a dolgod. Mert erre van igény.