Szerintetek ha a férfiak is úgy gondolkodnának, mint általában a nők, akkor erősen leredukálódnának a férfiak párkeresési nehézségei?

Egy ideális világban, ahol majdnem mindenki párra lelne, a férfiak hasonló gondolkodásmódot vennék fel, mint a nők: nem akarnának minél több nőt megfektetni, és folyton NŐK-ről értekezni („milyenek a nők”), hanem inkább azt taglalnák, „milyen az a nő, aki hozzám való, és csak vele akarok foglalkozni és őt szeretni, más nő nem érdekel” típusú hozzáállást vennének fel tömegesen. Logikailag levezetve:

1. A férfiak nem egyéjszakás kalandokra pazarolják az energiájukat és az egész fiatalságukat (18-35), hanem kora felnőtt koruktól kezdve – kalandozás helyett – az a cél vezérli őket (akárcsak a nőket), hogy a leginkább hozzájuk való nőt találják meg hosszútávú kapcsolatra, és erre fordítják az energiáikat fiatalon, nem a skalpgyűjtésre –>> 2. Számottevően több hosszútávú kapcsolat & házasság lenne már fiatalon is, hisz egyik nem sem kalandozásra utazik, hanem a számára tökéletes nőt/férfit szeretné már fiatalon is megtalálni (hisz így gondolkodik, így nevelték) // ezáltal sokkal kevesebb kikacsintgatás és félrelépés lenne kapcsolatokban, házasságokban // sokkal kevesebb nős és barátnős férfi lenne a társkereső oldalakon, a kapcsolatban és házasságban élő férfiak végleg kilépnének a „társkereső piacról” (ergo ha két ember egy párt alkot, ők teljesen kilépnek a társat keresők közül) // a sokkal több és hosszabb távú, tartós párkapcsolat eredményeképp sokkal kevesebb lenne az aktív párkereső, és azok elsöprő többsége egyedülálló lenne, mivel nem lenne tömeges kikacsintgatás a párkapcsolatban élő & házas férfiak részéről // nem lenne ennyi kiéhezett kan, aki mindenkire mindenhol ráír/leszólít, ha nőnemű az illető, így jelentősen nőne a férfiak értéke és büszkesége is –>> és végül sokkal kevesebb csalódott, sérült nő lenne, hiszen nem lenne tömegjelenség a kikacsintgatás, megcsalás, más nők nézegetése, ezáltal a szingli nők is nagyobb arányban keresnének aktívan párkapcsolatot, hisz a férfiak számára is sokkal fontosabb érték lenne az elköteleződés, az érzelmi kötelékek, a belső értékek, ezáltal számottevően kevesebb nőt érne csalódás (tudnák, hogy a legtöbb férfi megbecsüli őket, nem foglalkozik más nőkkel, és ha probléma van, akkor inkább megjavítják a kapcsolatot/házasságot).

Röviden: Ha a férfiak tömegesen levedlenék magukról a skalpgyűjtögetős mentalitást (NŐK helyett NŐ-ben gondolkodnának), és sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznének a (külső mellett) az érzelmekre, akkor számottevően kevesebb csalódott, és számottevően több ismerkedni vágyó nő lenne? Elérünk-e valaha egy olyan világba, ahol már annyi nő fog elzárkózni az ismerkedéstől, hogy a férfiak rákényszerülnek erre a gondolkodásmódra, és egyetlen nőben fognak gondolkodni, akit igyekeznének minél jobban megbecsülni akkor is, ha olykor más után vágyódnak?