Sok nő azért várja el hogy a férfinek legyen jogsija és autója hogy tudja a férfi taxiztatni a nőt?

Én nagyon szerettem az udvarlási szakaszt, azt pedig még inkább hogy nem én udvaroltam a férjemnek.

Volt egy autója, beültünk és mentünk.

Gondolt egyet, lementünk a Tiszára, elvitt ide oda, nem vagyunk otthonülősek.

Most is szoktunk menni, persze mehetnénk gyalog is, csak nehéz lett volna utazgatnia hozzám mondjuk vonattal.

Az autó nem volt elvárás, csak megkönnyítette az életünket.

Azért várom el, mert felnőtt, értelmes munkát végző, és társasági életet élő emberek közt ez alapvető.

És ja, én sem fogom taxiztatni őt. Ha én megszereztem ezeket nő létemre, akkor a másiktól is elvárom ugyanezt.

Nem, nem vártam el. Amikor összejöttünk, pont akkor csináltam a jogsit (későn, a húszas éveim közepén szereztem). Jól jött, hogy volt autója, felajánlotta, hogy gyakoroljunk, volt, amikor elzárt utakon gyakoroltunk, parkoltunk,stb.

Emellett jól jött, mert bár csak 25 km-re laktunk egymástól, csapnivaló volt a tömegközlekedés a 2 település között, így jól jött az autó, de sohasem vártam el, hogy, "taxizgasson". Számtalanszor mentem busszal hozzá.

Azóta már összeköltöztünk, most sem várom el,hogy vigyem el A-ból B-be.

Szerintem spk nő azért várja el, hogy legyen a férfinek autója, mert nyújt egyfajta stabilitást, megbízhatóságot, praktikumot. A másik ilyesfajta kihasználásával természetesen nem értek egyet.

Ne is menj bele, minek is nő!

Udvaroljon az, aki nem akar egyedül maradni örökre!

Nekem szerencsém van a férjemmel, soha nem volt téma az autó, egy fagyi, egy sütemény.

Ő ízig vérig férfi!