Miért csak elérhetetlen emberek iránt tudok lelkesedni, szerelembe esni?

23 éves fiú vagyok.

Egyetlen egy párkapcsolatom sem volt még.

Volt 3 futó kaland, de az is csak azért hogy szerezzek már némi tapasztalatot.

14 évesen 4évig rajongtam az egyik osztálytársam iránt, barátok voltunk, de egyértelmű volt hogy nem akar semmit.

Én mégis minden apró gesztusnál, jó pillanatnál reménykedtem hogy mégis.

18 évesen aztán rájöttem h bisex vagyok, kinéztem magamnak egy random fiút, lár hét alatt full belezúgtam.

Gyártottam a kifogásokat, hazugságokat csakhogy felkeltsem az érdeklődéseket, programokat tudjak szervezni.

Persze full hetero volt a fiú, barátnője is volt.

Aztán egy idő után már nem is kommunikált velem, kb 1 év volt mire túltettem magam.

Utánna egy fiúval ismerkedtem, akivel találkozgattunk, ő viszont full kalandnak nézett, miközben én full szerelmes voltam belé.

Időközben felbukkant a csaj, akivel 4évig rajongtam és már lehetett is volna valami, én viszont ledöbbentem hogy mivan?

Kb 1 évig találkozgattunk, de én még mindig nem hittem el a helyzetet, ő pedig ráunt a várakozásra.

Eltelt 2 év érzések nélkül.

2 hónapja pedig egy random meglátás és pár hét alatt belezúgtam egy fiúba.

Gondolom, 99% hogy hetero.

Miért van az hogy csak elérhetetlen vágyakozásaim vannak, miközben azért lehetnének lehetőségek, de az engem teljesen hidegen hagy.

Miért kínzom magam avval hogy csak hetero srácok jönnek be?