Szerintetek melyik nem bírja jobban a tartós egyedüllétet, magányt?

Én nem ismerek magányos nőt.

Olyat ismerek akinek nincs kapcsolata és szokott panaszkodni, hogy mennyi meghívást kap csomó férfi ismerősétől ide-oda csak neki nincs kedve.

Olyat is ismerek akinek ugyanúgy nincs kapcsolata mert vágyakozik valami férfi után aki közölte vele, hogy semmit nem akar tőle és közben egyik férfi ágyából a másikba ugrik vagy bulikban vigasztalódik.

Szóval úgy szó szerinti magányos nőt nem ismerek.

Kérdés, hogy mit értünk tartós egyedülléten, magányon. Hogy egyedül lakik valaki, és nincs élettársa? Mert akkor nagyon sok nő magányos, főleg az idősebb korosztályból. De mégsem magányosak, mert a legtöbbjük élénk társadalmi életet él, unokáznak, barátnőznek, klubokba járnak, utaznak, keresik a társas kapcsolatokat. (Fiataloknál gondolom ugyan ez van, az unokázást leszámítva, dolgoznak, tanulnak, buliznak)

Férfiaknál inkább azt látom, hogy könnyen feladják, ha egyedül maradnak, hazamennek, és bezárkóznak, nem is keresik a lehetőségeket.

Tagja vagyok egy társkereső klubnak, a rendezvényeiken általában 6-18 nő, és 1-2 férfi szokott megjelenni. Persze ez nem jelent semmit, hiszen mondhatjuk, hogy a nők nehezebben viselik, azért aktívabbak, míg a férfiak jól érzik magukat egyedül is, ezért inaktívak (kérdés, hogy akkor miért tagok a klubban?), és mondhatjuk azt is, hogy a nők könnyebben viselik, mert minden más lehetőséget megkeresnek, és -találnak, és a férfiak viselik nehezebben, mert könnyen bepunnyadnak, elvesztik az érdeklődésüket. Nézőpont kérdése.

Szerintem az emberen múlik és nem a nemén, hogy hogyan viseli.

30+ ismerőseim között rengeteg régen magányos nő és férfi van, ki-ki más indokból adta fel a párkeresést (szó se róla, a nők, főleg a csinosabbak 2 perc alatt összehoznak egy dugást, de ha nem erre vágynak, akkor inkább ők sem erőltetik).

Van aki tudja managelni az életét, és van aki nagyon megrogyott, nőben és férfiben is van mindkét típus vegyesen.

Egyébként azt látom, hogy a nők valahogy ügyesebbek egy iciri picirit ezen atéren, de nem egyértelmű a reláció

Engem pl taszít a gondolat, hogy gondoskodjak valakiről, azt mondom, személyfüggő.

És én egész életemben egyedül voltam, barátaim sincsenek.