A kapcsolatunk megromlott a gyermekünk születése után. Van még visszaút?

A férjemmel 10 éve vagyunk együtt, 1 éves a gyerekünk, akit mindketten imádunk. A mi kapcsolatunk viszont mélyponton van.

Természetesen, ilyen sok év alatt voltak már rossz időszakaink, komoly veszekedések vagy egyet nem értés, de most eljutottam oda, hogy teljesen besokalltam. És nem tudom, akarom-e ezt a gyerekemnek.

Egyszóval: b*szogat megállás nélkül, főleg az utóbbi 2-3 hónapban, azóta nem nevettünk, nem szóltunk egy jó szót egymáshoz szinte. Van egy vállalkozásunk, amibe a gyerek mellett napi szinte besegítek, ellátom a háztartást, a gyereket, a kertet, sosem pihenek, mert nincs időm, a házat újítjuk, mindig van mit csinálni, és akkor minden egyes nap, mikor hazajön, azt kell hallgatnom, hogy miért van ott az a tányér a momosogatóban, miért nem csináltam meg ezt-azt, mit csinálok egész nap itthon...

A gyerek előtt megosztottuk a feladatokat, mióta megvan a kicsi, ő szinte semmit nem csinál itthon, hazajön, leül nyomkodni a telefont, és kész. Meg számon kéri, miért nem csináltam meg a vállalkozásban, amit mondott... A gyerekkel játszik, foglalkozik, de azért 2-3 órákat nem bír folyamatosan vele lenni.

Számtlanszor beszéltem vele, szépen és csúnyán is, elmondtam, hogy ne cseszegessen, nem tudok patikarendet tartani, fözni, a gyereket ellátni és dolgozni is, de nem változik semmi. Semmi. Gyomoridegen van, ha jön, mert tudom, hogy megint egész délután a vita megy majd, most már minden nap csak veszekszünk.

Ma eljutottam oda, hogy a földhöz vágtam a szárítót, és ordítottam a torkomból kiférve, hogy takardjon innen, a kicsi meg sírva fakadt ijedtében. Kikészülök, hogy ezt hozta ki belőlem és nem akarom, hogy így nőjjön fel a gyerek, hogy a szülei mindennap veszekednek.

Szeretem, hiszen 10 év köt össze minket, de nagyon megváltozott az utóbbi időben, és már nem látom, mit tehetnék, ha ennyire nem akar változtatni....