A feleségem volt hűtlen, mégis tőlem várják, hogy szánjam-bánjam?

Az utóbbi években elhidegültünk. Felszedett néhány kilót, én ezt jeleztem szépen is, csúnyán is. Nem kívántam szexuálisan, meg is mondtam neki. Ha én megteszem a fáradtságot, hogy figyelek a testemre, tőle sem kéne idegen legyen. Így tehát semmi nem volt köztünk az elmúlt... hosszú ideje. Néha próbálkoztam, de az arcomba mondta, hogy inkább most kimegy, kinyitja a hűtőt és bekap egy banánt, mintsem, hogy az én alfelem és ő bármilyen úton-módon kapcsolódjanak.

Haverom szerint megkaptam a magamét és egy degenerált balf@sz vagyok.

Na de ezután is eltelt idő, a feleségemet pedig nemrég véletlenül láttam meg mással csókolózni. Amikor hazaért, fülig ért a szája, aztán mint mindig, amint meglátott, lekonyult. Hát nem lett jobb a kedve, amikor szembesítettem a megcsalásával és felpofoztam kétszer. Összepakolt és elhúzott a francba ahhoz a gyökérhez. Azóta nem méltóztatott hazajönni. A telefont nem veszi fel, hogy megbeszéljük. Ellenben az apja egyszer hívott, hogy ha még egyszer kezet merek rá emelni, eltöri a karomat. Amikor mondtam, hogy a kedves lánya megcsalt, az a része nem érdekelte túlzottan, lecsapta a telefont.

Azóta nincs semmi.

Ismerőseink rám néznek csúnyán, ő meg mintha egy szent lenne. Nem gondolom, hogy bocsánatkéréssel tartozom, hiszen ő volt a hűtlen fél.