Mik azok az indokok, amik miatt válnátok kisgyerekes házasságban?

#11: folyton piszkált, minden apróság miatt. Plusz leuralt, nem hagyott élni, semmit sem csinálhattam egyedül, nem hagyott én időt sem. Ha picit akárcsak le akartam pihenni mondjuk egy fárasztó nap után, akkor is piszkált, hogy most én hogy képzelem, hogy csak úgy lepihenek és nem csinálok valamit, stb. Nem tudott semmit egyedül megoldani, mindenben rám támaszkodott nagyon. Túlságosan belefásult szerintem a gyerekekkel való otthonlevésben (ő nem dolgozott, hosszú-hosszú évekig otthon volt a gyerekekkel). Szóval, nem volt egy szerethető, empatikus társ, sokszor voltam úgy pl. munkából hazafelé menet, hogy legszívesebben haza sem mentem volna.

Aztán ehhez képest most nagyon jó a kapcsolatunk, megtanult egyedül is létezni, ami nagyon jót tett neki is, meg nekem is, meg a közös életünknek is. Persze picit most átesett a ló túloldarára ezzel a túl nagy önálósággal, de azt is tudom, hogy én sem adtam meg neki mindent, amit egy nő szeretne. Most kicsit kiéli a nőiességét, ettől nem fosztom meg.

Azert váltam mert bántott, agresszív volt, lelkileg is próbált terrorban tartani.

Sok mindent elnéztem előtte, de atlépett egy határt amit nem lehet megbocsátani. 3 kicsi gyerekünk volt akkoriban.