Miért bánt, ha úgyis elválunk?

Férfi vagyok, és azt nem értem, hogyha egyszer már eldőlt, hogy válunk, csináljuk, miért kell teljesen a földbe tiporni mint ember? Ok, hogy hibáztam én is (meg ő is), de elmondani olyanoknak, és az elmúlt évek minden hibáját a fejemhez vágni.. A másik meg, hogy folyamatos nyomásgyakorlás, hogy ő a vétlen ártatlan fél, én meg a gonosz, aki válni akar, szóval valahogy mintha az lenne a cél, hogy ő valami erkölcsi fölénnyel jöjjön ki ebből a sztoriból. Amikor meg még nem lett véglegesítve, mondtam, ok, béküljünk ki, van esély rá? Nekem ezek lennének a feltételeim.. hogy működjön ez a kapcsolat.. Akkor teljesen elzárkózott... Perpillanat az önbizalmam a béka segge alatt van, egy üres senkinek érzem magam, annyira megalázott. Mire jó ez, ha úgyis eldőlt már, hogy vége?