Mélységesen megalázott,24 óra leforgása alatt elhagyott az élettársam, immár 3 hete, de még mindig nem enyhül. Mikor fogom már elfelejteni? A további lent.

Biztosan mással is előfordult ilyen, vagy még kegyetlenebb válás, azon embereket szeretném meghallgatni, akik átéltek ilyet. Vagy szörnyűbbet.

7 év együtt élés után, igaz, 1 év lassú elhidegülés mellett éltünk mindennapjainkat. Én hiába kezdtem elhidegülni, nekem csak abban nyilvánult meg, hogy nem azzal a vad, lángoló szerelemmel szeretem, hanem szerettem, egyszerűen, ahogyan egy 50 évnyi házasság után szeretik egymást az emberek. Ám, sajnos ő nem így érzett. Éreztem, hogy nem stimmel valami, sokat veszekedtünk, de még a válás előtt 3 héttel is azt mondta, hogy szeret, és milyen szép vagyok, és terveztünk a nyaralást az idei nyárra, meg a gyermekáldást. És puff, egyszer csak közölte, hogy vége. Mindenféle ostobasággal indokolta, hol azt mondta, hogy szeret még, de nem tudja mit akar, hol meg azt, hogy értsem meg végre, hogy nem szeret. Sajnos a családja is ellenem uszította. És gyenge ember lévén, nem tudta érvényesíteni az akaratát. Rettentő befolyásolható ember. De én most ennek iszom a levét. Mivel nem voltunk megesküdve, albérletben laktunk, így nekem semmi nem jár. Mindent ő vett az ő pénzén (TV, hűtő, kerti bútor, konyhabútor, kanapé...), holott a kassza közös volt. A történetet sokan maguktól is kitalálják: visszaköltözött a szüleihez, elvitte az összes ingóságunkat, engem kitett az utcára, miután felmondta az albérletet. A világ végére is elmentem utána, egyetemi évei alatt is megvártam-távkapcsolatban, mindent feladtam-érte, hogy neki jó legyen, az ő boldogulása miatt, mert szerettem, és vele akartam leélni az életemet. Eszembe nem jutott pénzt félre rakosgatni, arra az esetre, hogy mi lesz, ha elhagy. Hiszen ki kezdi így a boldog, szerelmes éveit? Én 7 évnyi szerelem, odaadás, kitartás után ezt kaptam. Elhagyott, megalázott, hónapok óta tervezgette a válást a haverjaival, és most jót nevetnek rajtam. Ő boldog, felhőtlen, van munkája, remekül érzi magát. Nagyon fáj, hogy az az ember, aki mellett éveken át felkeltem, akinek gyereket akartam szülni, akit szerettem, és ő is szeretett engem, most egy idegen számomra, aki ezt tette velem... Tudom, hogy nem egy tragédia-másnak, de nekem egy szörnyű, kilátástalan helyzet, amibe úgy érzem, bele fogok rokkanni.