Nektek mikor/mi kapcsán/mi hatására, tehát mikor jött el az a "nagy kattanás", hogy most pedig le fogtok fogyni és nincs visszaút, többé nem adtátok fel?

Fölálltam egy székre és belenéztem a fürdőszobai tükörbe. Elkeserített a látvány, mérges voltam, mondom hiába sanyargattam magam eddig, fölösleges volt, hát jól bekajáltam.... Aztán másnap reggel fogtam magam - mondván nem lehetek ilyen lusta disznó - és elmentem sétálni. Van egy parkos rész nem messze, jó nagy, bejártam az egészet, lejártam a lábam.

De jól esett.

Innen jött a kattanás, hogy odafigyeljek rá, mit eszem ÉS mellette rendszeresen mozogjak. Azon a nyáron szinte minden nap megtettem azt a nagy sétát (7-8 km), jó kis zöld környezetben, imádtam és jééé, elkezdtem fogyni :D

Ment a tv-ban a Valaha kövér voltam, és jobb híjján megnéztem belőle pár részt, és rám nagyon inspirálóan hatott, hogy láttam milyenek voltak előtte, és némelyek milyen csinosak lettek a végére, és milyen sokat szenvedtek érte. Persze a szenvedés részt nem kívántam magamnak, ezért én kevésbé drasztikus megoldást választottam magamnak, de a lényeg, hogy láttam mire képesek az emberek, csodáltam érte őket...

15-20 kg felesleget tudhatok magaménak, vagyis tudhattam. Korábban mindig az volt bennem, hogy 2 hónap alatt meg akarok szabadulni a többletemtől, így gyűlt össze ez a felesleg, korábban csak 10 kg volt, de hála a sok sz*r fogyókúrának meg a jojónak, frankón a duplája jött fel hónapok, évek alatt...

Szóval én elhatároztam az életmódváltást, főleg hogy 1,5 éves a kislányom, és szeretném ha neki az egészséges életmód és sport lenne a természetes, nem úgy, mint nekem. Lecseréltem az alapanyagokat egészségesre mértékkel eszem és mellette mozgok, ha tehetem minden nap, pedig lusta fajta vagyok nagyon...

2 hónap alatt 9 kg minusz, és nem rokkanok bele, néha eszem olyan kajákat is, amiket nem lenne tanácsos diétában, de én úgy gondolom életmódot váltottam, és úgy szeretném csinálni, amit aztán meg is bírok tartani, csak max emelek az adagokon picit, de nem kívánok a régi rosszhoz visszatérni... Néha sütök klassz reform sütit a családnak, úgyhogy nem nagyon megterhelő a dolog :)

Még kb ugyanennyit szeretnék leadni, ha sikerül még ezévben, és 2 hónap után is lelkes vagyok, mert nagyon sokat változtam :) Persze hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem vagyok kívánósabb, de pár nap alatt túllendülök ezen is, és újult erővel folytatom, és fürdőzöm a férjem sokatmondó pillantásaiban :)

Nekem a "nagy bekattanás" az volt, amikor a diákkori szerelmem férjhez ment és rájöttem, hogy soha nem fogom visszaszerezni.

Egészen pontosan nem pont ő miatta, hanem amiatt, hogy rájöttem, hogy 120 kg-osan esélyem sincs olyan nőknél, mint amilyen ő...

Megértem az érzéseidet, én is voltam így vele, sőt most is. viszont 3 éve egyszer kb. 2 hónap alatt fogytam úgy 8 kg-ot és nagyon-nagyon jól éreztem magam. Akkor az motivált, hogy egyrészt egyszer elsírtam magam egy próbafülkében, nagyon szerencsétlennek éreztem magam, akkor elhatároztam, hogy nincs mese, le kell fogynom (170 cm vagyok és kb 73 kg voltam) a hab a tortán még az volt amikor a buszmegállóban egy ismerős nő beszólt, hogy meghíztam. Na akkor már nem volt visszaút. Akkor bántott nagyon, de utólag inkább örülök neki, mert óriási erőt adott.

Most eltelt kb 3 év azóta, visszaszedtem nagyjából a kilókat, tehát most megint össze kellene kapnom magam.

27/N

Elolvastam 2 Szendi féle könyvet a paleolit táplálkozásról. Eléggé empírikusnak hatott és hihetetlennek. 2-3 hónapig barátkoztam a gondolattal, hogy hogy lehetne ezt nekem jól csinálni. Kicsit féltem tőle, de aztán egy szép februári napon, mikor már elég érett volt benne a gondolat, hogy a gabonafélék és a tej ártanak nekem, utána már könnyű volt.

Azóta igazán nagy nehézségek nélkül szabadultam meg jelentős súlyfeleslegtől.

Nekem tavaly, amikor nyáron 63 körül voltam, aztán pár hónapra rá mérésen 66,5... (pedig nagyon hajszoltam magam, hogy a szánalmas 63 kg meglegyen 168 centihez.:))

Januártól elkezdtem, mondom nem érdekel.Annyira elegem lett, hogy sose sikerült. Egyszer úgy is eljön az a nap, amikor lesz eredmény, még ha most kilátástalan a helyzet. Idén lettem 18, addigra jól akartam végre kinézni.

14,5 kg-ot fogytam.:) Nincs rajtam már egy gramm felesleg se.

De igazából ehhez fejben is kellett egy nagy reform. Amúgy igen, életmód váltás nélkül nem lehet megtartani. És nem is kívánom a sütiket vagy hasonlókat. Nem azért mert nem ehetem meg,hanem egyszerűen "Vidd innen, ez nem kell a testemnek..." és kész.:)

Sokáig nem sikerült egyébként nekem se, de ebből is láthatod, hogy van az a pont. Sok sikert!

2. vagyok. A szobabaicikli nagyon jó, de én ajánlanék mellé saját testsúlyos vagy súlyokkal történőedzést IS.

Egyrészt jól formásít, másrészt meg tök szórakoztató.

Én ha bekajálok valami 'rosszat',pl. egy szelet tortát (bár már nem nagyon szoktam), akkor nem esem kétségbe, kicsit tovább edzek és ennyi. Berakom a kedvenc lemezem és 40-50 perc simán elrepül :)

Régen (1 éve) nagyon sportos alkatom volt,17-18%-os testzsír,nőies kockahas,vékony combok aztán a hülyeségem meg a depresszióm miatt elkezdtem zabálni és felszedtem kb. 5-6 kilót. Amiért 2 évig dolgoztam,sutty,3 hónap alatt eltűnt. Ezzel el is voltam egy darabig,próbáltam elterelni a figyelmem,noha nem tetszettem magamnak de amikor összejöttem a barátommal aki tökéletes szálkás-izmos testű,egyszerűen megőrültem a tudattól hogy nekem meg kis pocim meg narancsbőrös fenekem van (pedig minden nap edzettem,csak szarul ettem mellette). Na,onnantól fogva nekiálltam és írtam egy étrendet amit tudok tartani,előszedtem a régi jó módszereimet (mértékletes napi 5x-i evés,zabpehely,túró,tojás,sonka,zöldségek,gyümölcsök nasinak stb.) és gőzerővel dolgozom az ügyön.

A legnehezebb az,hogy igenis sokszor kell ennem mert eléggé átlendültem fél év alatt a "mindent vagy semmit" irányába: egész nap koplaltam,este meg mindent megettem ami elém került. De jól haladok,érzem már hogy tisztul,újul meg a szervezetem,és ez hatalmas erőt ad :)

19/L