A gyereket mennyi időden érdemes a saját ágyába szoktatni, hogy ne legyen olyan nagyon nehéz vele később, mint ebben a műsorban? :

Mi 6 hósan terveztük, de 3 hós korára változtattuk a dolgot, mert minden apró zajra felkelt, mi meg nem akartunk lábujjhelyen járva tölteni minden estét.

Jót alszik a saját szobájában, kamerán nézzük.

Egyébként én 10 éves koromig aludtam anya és apa között, idáig nem akarok eljutni. Próbáltak többször is kilakoltatni, de miután elaludtak, beosontam, és ott aludtam a lábuknál.

Jóval hamarabb el kellett volna tépni azt a köldökzsinórt. Mondjuk ha lett volna saját szobám, nem a tini tesómmal kellett volna osztozkodjak, akkor lehet szívesebben elvonultam volna a kuckómba.

Kezdettől külön aludtak, de mikor szétmentünk a párommal, a lányom velem onnantól vagy 1 évet. Akkor 5 éves volt. Ő élvezte a dolgot, nekem pedig sokat jelentett akkor,nem éreztem olyan magányosnak magam. Mikor megkertem, hogy most már aludjon a saját szobájában, gond nélkul megtette.

Ezzel a kislánnyal szerintem más egyeb is van...

Annyi mindentől függ a gyerek viselkedése...

Anyuka egyáltalán nem szeretettel, megnyugtatóan próbálja kezelni aik felnőtt szeretne számkivetve, izolálva, egy sötét szobában aludni helyzetet. Minden mozdulata az anyának elutasító.

Egy nyugodt, jól kötődő gyerek, akinek rendben van a napirendje, nem fáradt ki túlságosan a nap eseményeitől, nem szenvedett el traumát - legfeljebb az elalváshoz igényli a szülő jelenlétét, esetleg érintését.

Mi is úgy csináltuk, hogy amint hazajöttünk a kórházból a saját ágyába tettük a lányom, de a kiságyat a francia ágy mellé húztam. Közel volt, nem kellett sokat mászkálnom ha szoptatni szerettem volna, szopi után viszont könnyedén visszakerült a saját kis kuckójába.

Azt nem mondom, hogy nem volt néhány álmatlan éjszakám, de nem akartam beszoktatni magunk közé. Egyszer-kétszer betettem a francia ágyba, de folyton attól féltem, nehogy ráfeküdjünk + rossz alvók vagyunk, így a baba minden rezdülésére felugrottunk, reggelre pedig minden porcikánk sajgott.

Amikor nagyobb lett, könnyedén átszoktattuk a saját szobájába.

Lehet, hogy nekünk alapjáraton szerencsénk volt ezzel (pedig nagyon rossz alvó a lányom,rengetegszer keltünk hozzá) ,de ahhoz az elvemhez tartottam magam, hogy nem fog köztünk aludni (bárcsak minden mással is ilyen következetes lettem volna)

Miért “kell”? Nekem annyira elegem van a sok “kell”-ből. Nagyon sok olyan helyzet van, amikor pici babával kényelmesebb együtt aludni, de nyilván nem akar az ember erettsegiig vele aludni...

nem beszélve a legújabb sids kutatásokról, amik szerint a szülő közelsége csökkenti a sids kockázatát. Szoval semmit nem “kell”. Csak mérlegelni, hogy mit szeretnénk és nekünk mi a jó. Ez az egyetlen dolog, amit meg “kell” tennünk.

Az első gyerekünket akkor tettük a gyerekszobába, amikor kialakult nála az nappal-éjszaka elválasztása, azaz csak 2-szer kelt 12 óra alatt. Ez 3 hetes kort jelentett nála.

A másodiknál is így szerettük volna, csakhogy már 4 hónapos és gyakran 6-szor kel éjszaka. Nem szeretnénk így a nagytesójához tenni.

#7 Higgadj le, a kérdező feltett egy kérdést, én meg válaszoltam, ennyi. Ha nem tetszik, hagyd figyelmen kívül. Talán odamentem hozzád fegyvert tartva a fejedhez, hogy igen is így kell csináld? Ugye, hogy nem, akkor meg?

Ha nem akar átszoktatással meg egyebekkel szenvedni, akkor igen, saját ágyba fogja első perctől tenni és nem lesz ilyen gond. Te meg csinálod, ahogy te akarod, senkit nem köteleztem semmire.🤦🏻‍♀️