Ebben az esetben hagyni kéne sírni?

A babánk 8 hónapos. Egy ideje nem alszik. Foga egyelőre nincs, ettől függetlenül lehet, hogy mocorog a fogcsíra, de alapvetően szerintem nem az a baj.

Éjszaka többször (jó esetben 1x) van, hogy fel kell venni, rajtunk alszik, de amint visszatesszük, már jön is a nyűglődés. Ezért én meg szoktam várni, amíg rajtam jó mélyen alszik, akkor visszateszem és kész.

Ma éjszaka a férjem volt az ügyeletes, hogy tudjak kicsit pihenni. Visszatette az ágyba, de a kicsi rögtön kezdte a forgolódást meg a nyűglődést.

Átmentem, mondtam, hogy majd én felveszem. Nem, majd ő. De közben mondta, hogy de ez így nem állapot, nem lehet ezt csinálni minden éjjel, meg ezt meg fogja szokni. És hogy ő betenné az ágyba, aztán majd megnyugszik.

Én ebben nem hiszek. Szerintem nem megnyugodna, hanem totál felébredne.

Szerintem szeparációs szorongás, hiszen rajtam,rajtunk megnyugszik és alszik.

Vagy tényleg hagyni kéne, hogy megnyugtassa magát? Az anyai ösztönöm nem ezt mondja, de már elbizonytalanodtam.