Mikor lett olyan ágya a babádnak, amiből önállóan tudott ki be járni?

Szerintem eleve magadat szivatod ezzel az "altatási technikával ", mert pár hónap múlva, mikor több esze lesz, esze ágában sem lesz odamnenni melléd aludni, hanem ott fog játszani órakig, te meg az egész napodat a matracon rá várva fogod tölteni. Meg kell tanulnia,hogy alvás következik, el kell csendesedni, pihenni, feküdni.

Akkor érdemes a gyerekágy használata ha biztonságosan tud róla fel-le szállni, ami nem 9 hónaposan van. Nálunk 1,5 évesen jött el ez az idő.

A lányom 13 hónaposan kapott leesésgátlós ágyat, de akkorát, hogy én is melléférek, azóta úgy altatom, hogy együtt fekszünk benne.

9 hónaposan már le tudott mászni a kanapéról, ágyról is... (1-esnek)

Én rögtön kiszereltem a rácsot, mikor kúszni megtanult, mert nem akartam ketrecnek használni. Kiesni nem tudott, mert mellé van tolva a nagyágy, amin én alszom. De van egy 30 cm-es szakasz, ahol kimászhat (vagy be). Éjszaka így könnyebben kiveszem, mikor felébred. Ölben, cicin altatom, könnyebb is berakni így.

Ha épp dorbézolni van kedve éjjel, akkor olyan mindegy, hogy az ágyában ordít vagy a szobában, úgyis fölveszem és igyekszem megnyugtatni.

2 évesen került ki a rácsos ágyból és kapott házikó ágyat, amiről le tudott szállni önállóan. Ekkor már szuperül tudott sötétben tájékozódni a lakásban és valahányszor felkelt éjszaka, jött át hozzánk és bebújt közénk az ágyba. Mikor elaludt, a férjem visszavitte a saját ágyába. Ezt csináltuk hónapokig, aztán belefáradtunk az éjszakai vándorlásba és azóta velünk alszik a gyerek.

Amíg a rácsos ágyban aludt, nem volt ilyen probléma. Felébredt, felállt az ágyban, aztán visszafeküdt. De mióta le tud szállni, azóta vándorol éjszaka.

Nekünk màr muszáj volt lecserélni, mert kinőtte a rácsos ágyat, de a helyedben nem siettetném a dolgot. Egy 9 hónapos még tájékozódni sem tud a sötétben, a járása sem biztos vagy talán még nem is jár csak mászik, még a végén összetörné magát.

Szerintem még korai, hogy szabadon közlekedjen és balesetveszélyes.

10 hónapos a kislányom, kúszik, mászik, szépen tud esni (kiteszi a kezét), feláll, lépeget bútorok mellett, tanulgatjuk hogy kell lemászni ágyról, kanapéról, akárhonnan, de még egyértelműen nem hagynám rá a dolgot és nem szeretném egyelőre, hogy szabadon közlekedjen úgy, hogy nem tudok róla és nem figyelek rá.

Egyébként én is így altatok, csak az én kislányom nem jön magától mellém a matracra. Inkább leül a sarokban ordítani akkor is, ha már nem lát a fáradtságtól, csak aludni ne kelljen. Nálunk születése óta küzdelem az altatás, mint akit kínoznak. Kevesebbet sír, ha mellette fekszem és összebújunk az elalváshoz, így én ezt választottam.

Ha érzem, hogy még nem annyira fáradt, hogy azonnal elaludjon, akkor hagyom hogy átmásszon rajtam és még mászkáljon a szobájában egy kicsit. Ha érzem, hogy nagyon fáradt, már csak nyűglődik, akkor akármennyire is sír, nem engedem. Max 10 perc alatt elalszik. Biztos kínzásnak hangzik, de ha felveszem/dajkálom/betszem az ágyába/mászkálok vele is pont ez van, csak sokkal tovább tart...

Szerintem nincs problémád, amit meg kéne oldani, csak máshoz szoktál hozzá. Örülj, hogy magától megy a babád aludni hozzád. :)