Szerintetek egy 1-1,5 éves baba viselkedését hány % genetika és hány % nevelés formálja?

Szia!

40% genetika, 60% nevelés.

Tippelek.

Megfigyelésem alapján.

Kb. 95% genetika, a maradék nevelés. (vagy még kevesebb az utóbbi)

Még azt felejtettem el, hogy sokkal, de sokkal korábban megmutatkozik a természetük.

Ezzel együtt az a véleményem, hogy nem helyes, aki pici kortól nem neveli, merthogy még kicsi.

Később ugyanis már nem lesz rá alkalma. Vagy foganatja?

Hááát... én szeretném azt gondolni, hogy legalább 60% nevelés, mert hiszek a nevelésben.

Manapság a szülők azt sem tudják mi az, nem is gyakorolják, az a tapasztalatom, hogy félnek konfrontálódni a saját gyerekükkel... és persze nagyszerűen zsarolhatók érzelmileg, mert nagyon bizonytalanok.

A mi ismeretségi körünkben is van egy család, ahol két kisfiú van, négy és két évesek. Mindig ragadnak a kosztól, nem köszönnek, bármikor hozzád vágnak bármit ha nm tetszel nekik, vagy csak egyszerűen odamennek és belerúgnak az emberbe.

És erre mondta az anyukájuk, hogy az apjuk is rossz volt, és ez genetika:)

Szerintem ez inkább szomorú, és kifogás. Lehet hogy az genetikus, hogy mennyi türelme van egy gyereknek, vagy milyen a kézügyessége, de itt is rugalmasak a határok, és lehet őket változtatni. A hisztinél is ki lehet deríteni, hogy mi az ok, és azon változtatni, nézd meg a szuperdadás sorozatot, istenien csinálják.

Kitartok az előző véleményem mellett. A nagyon sok % genetika.

A különbséget csak abban látom, hogy a nevelést igenis alkalmazni kell, de van akit szinte alig kell (hihetetlen, de tapasztalat) míg a másikkal vért izzadsz, hogy valamelyest kupáljad. (és még akkor sem biztos)

Genetika 95%, nevelés 5%.

Ugyanis én bizonyítani is tudom. Iker fiam (kétpetéjüek) ugyanabban a környezetben, ugyanolyan nevelést kapnak, kaptak. Ég, s föld a két gyerek már az első perctől kezdve.

szia,

hát nem is tudom!!... én igyekszek az első perctől "nevelni" a fiam néha több, néha kevesebb sikerrel. vannak jó és rossz napjaink, még most formálódik. ő már kicsi kora óta iszonyat akaratos, de nagyon oda figyelek, hogy ha konfliktusok árán is, de valamilyen mederben tartsam ezt a genetikai hozományát :) nem félek kimutatni azt sem, ha haragszom rá, de azt sem hogy mennyire szeretem!! egyensúlyozok, van amikor könnyebb van amikor megőrülök, de ettől vagyunk szülők, nem?? annak ellenére, hogy nevelem az én fiamnak is volt időszaka, amikor kérdezés nélkül belerúgott bárkibe... túl lettünk rajta, de lesz még ilyen tutira!!

Ági