Két gyerek, másfél év korkülönbség, sok probléma?

15.24-es vagyok. Igazság szerint a napirendet mindig a gyermekeim alakították. A lényeg, hogy sosem szabad semmit sem rájuk erőltetni, hagyni kell, hogy kialakuljon, hogy mikor, mi a legjobb nekik. Nálunk így alakították mikor a kicsi igény szerint szopizott:

Reggel 7-kor ébredés, 8-kor lementünk vásárolni, utána reggeli, gyors ebéd főzés, a pici szopizik és irány a játszótér. Délre hazaértünk, általában előbb a nagy evett, őt letettem aludni, de sajnos volt rá nem egy alkalom, hogy a kicsi ez idő alatt már éhesen sírt. Csak hát ugye nincs két kezem, a kicsi hamar elfelejti a bánatát egy kis cici hatására, de ha a nagyot nem teszem le időben, akkor ő meg túlpörög. Ebéd után mind a kettő aludt, a kicsi volt, hogy többször ébredt szopizni. Délután a nagy uzsonnázik, és ahogy a pici ébredt és evett ez váltózóan jött ki, volt hogy csúszott az időpont egy félórát, órát, máris mentünk le sétálni, motorozni, játszóterezni. Vacsira hazajöttünk, ilyenkor a nagy gyorsan evett Apával, én a picit "elő etettem", hogy nyugodtabban kivárja a vacsora idejét. Utána fürdés egyszerre, a kicsi öltözik először, az ágyacskájában megvárta míg a nagyot öltöztettem. Apa bent maradt mesét olvasni a nagyobbnak, én kivittem a kicsit szopizni, és elaltatni. Ezt kb. a kicsi 6 hetes korára alakították ki napirendnek. A lehető legkevesebb sírás volt a köszönet. Én hulla fáradt voltam nap végére, de a gyerekek kiegyensúlyozottak és boldogak voltak, és ez a lényeg. Most, hogy a kicsi is 10 hónapos már sokkal könnyebb. Nekem a nagy 12 hónaposan stabilan ment. Mikor a kicsi megszületett, ő már 14 hónapos volt, épp megtanult motorozni is. Eleinte elég sokat használta a tesófellépőt, aztán már arra sem volt hajlandó felállni. Szerintem ő is tudta, hogy Neki nincs más választása, nincs babakocsija, sétálnia kell. Nem volt kérdés. Ezért nézek furcsán a majdnem 3 éves gyerekekre, akik babakocsikkal közlekednek. Szerintem ne aggódj annyira, minden menni fog a maga útján, csak fogadd el, hogy egy ideig másról sem fog szólni az életed csak az ő igényeiknek a kielégítéséről, a Tieid senkit sem fognak érdekelni. Ha ezen túl fogod tudni tenni magadat, akár még jól is érezheted magad a kis korkülönbséges anya szerepedben.

szia

a 3. válaszoló vagyok

Mint írtam iszonyat nagy segítség a testvérkocsi mivel még az én fiam sem jár egyedül

Szerintem ruházzatok be egyre.

Igaz hogy baromi nehéz, így én velük egyedül olyan helyre nem megyek ahol emelni kell a kocsit (lépcsők, illetve busszal).

Ha meg muszáj menni akkor megoldjuk úgy hogy apa is jöjjön és ő emeli a babakocsit.

A kórházban eltöltött napok borzalmasak voltak, sosem hagytam fél napnál tovább másra a nagyot.

Mindennap sírtam annyira hiányzott, ő itthon maradt apával meg a mamákkal.

Tök jól érezte magát első nap volt nyűgös csak.

Nem hozták be látogatni mert féltem hogy nem tudjuk majd haza vitetni és nekem is nagyon rossz lett volna.

Viszont mikor haza jöttünk nem akart hozzám jönni, elmászott előlem, nem engedte hogy puszit adjak, na ez nagyon fájt.

de 3-4 nap alatt elfogadta hogy itthon vagyok akkor már bújt.